Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.treatnews.com
myspace.com/thebandtreat

Bár egy kritikusnak – még ha önjelölt és sokkal inkább a lelkesedés fűti, mint a széles körben elismert zenei kompetencia - illik a kiválasztott témát (jelen esetben együttest) minden egyes részletében alaposan ismerni. Ugyanakkor - per abszurdum - előállhat az a helyzet, hogy előismereteinek hiányosságából szinte erényt is kovácsolhat, mert teljesen friss szemmel, füllel, ízlelőbimbókkal hozza meg szakmai ítéletét, prekoncepciók nélkül, vagy ahogy mondani szokták "sine ira et studio" - avagy: harag és elfogultság nélkül. Ennyit mindenképpen előre kellett bocsánatom ahhoz, hogy különösebb szégyenérzet nélkül ismerjem be: a Treat munkásságát nagyon kevéssé ismerem, csupán a manapság már nehezen beszerezhető 1992-es Mats Levén-nel rögzített album ismerős előttem, amit egyébként kifejezetten csípek.

A "Coup De Grace" kicsit megkésve jutott el hozzám, de az elektronikus és írott szaksajtóban olvasott sok pozitív visszhang és lelkes kritika után halaszthatatlannak éreztem, hogy magam is kiértékeljem a jellegzetes skandináv melodikus rock "nagy visszatérőinek" új lemezét, amely 18 éve az első teljes stúdió albumuk. Friss füllel, előzetes elvárásoktól mentesen meghallgatva felelősen kijelenthetem, hogy a hosszú kényszerpihenő nem sorvasztotta el a svéd veteránok dallamérzékét. Üresjáratok és tölteléknóták nélkül hoztak össze egy olyan klasszikus ízű hard rock albumot, ami teljesen üdén, modernül szól, s ha körül is lengi némi nosztalgia, annak semmi köze sincs a terméketlen, áporodott múltba merengéshez.

Úgy tűnik, hogy miután az egészen hasonló fölfogás szerint fogant finn Leverage a Frontiers-től átigazolt a Spinefarm Records-hoz, a nápolyi kiadónak tökéletesen sikerült a tátongó űrt betölteni a főnix madárként haló porából föltámadt Treat-tel. Nem véletlenül hoztam föl a fiatal finn csapatot, stílus és hangzás tekintetében rengeteg az átfedés, sőt a két énekes hangja is kísértetiesen hasonlatos.

A "Coup De Grace" pedig megy befelé a kocsiba a Van Halen "Best Of" és a Bon Jovi "Cross Road" mellé, hogy hosszú utakon álmosság ellen lehessen mire ordítva énekelni.

Tartuffe