Kiadó:
Rock Of Angels Records

Honlapok:
www.outloud-rock.com
facebook.com/outloudtheband

Már kezdjük megszokni, hogy egy új album megjelenése előtt az együttesek rendre ellenállhatatlan kényszert éreznek arra, hogy orbitális sületlenségeket írjanak a promóciós mellékleteikben vagy nyilatkozzanak a sajtónak. Ennek egyik eklatáns példája az Outloud legújabb reklámszövege, miszerint az új anyaggal valahol a Guns N' Roses, Annihilator, Eclipse és Iron Maiden közé pozicionálták magukat. A kutyafülét! Nincs itt semmiféle Annihilator vagy Iron Maiden; ez elődjeihez hasonlóan egy tipikus retrográd hangulatú hard rock album, nemcsak a '80-as évek pufihajú, dallamos csapatait idézve meg, hanem már-már AOR-ba és – Uram bocsá! – újhullámba hajolva át.

A legutóbbi, 2014-es lemezen még meglepetésre az amerikai death metal brutalitásból, a Nile-ból ismert George Kollias dobolt, ennek megfelelően kicsit feszesebb is lett az anyag, de a "Virtual Hero Society" (amelyen a fiatal, Berkleeben diplomázott Kostas Milonas veri a bőröket) már megint egy totál laza, tompán, retrósan lötyögő stílusgyakorlat, ahol a Firewind gitárosa/billentyűse, Bob Katsionis kellőképpen kiélheti a '80-as évek iránti lelkesedését. Ezzel nem is lenne semmi baj, csak éppen az első két albumhoz képest kifogyni látszanak a puskaporból; a dallamok sokkal kevésbé ülnek és a hangulat is meglehetősen lapos.

Végtelenül tisztelem Katsionist, elképesztően tehetséges muzsikusnak tartom (többször láttam is élőben), de zeneszerzőként valahogy nem tud levenni a lábamról. Jelenleg sajnos az "anyabanda", a Firewind és annak fő motorja, Gus G. is gyengélkednek: az előbbi "Immortals" című lemezével, az utóbbi pedig "Fearless" névre keresztelt szólóalbumával okozott nekem fájó csalódást. A "Virtual Hero Society"-t egyébként nem mondanám csalódásnak, az Outloud ugyanis hozta vele a kötelezőt, s ez még akkor is igaz, ha az első két album színvonalát nem sikerült elérni. Talán az alapító és társ-zeneszerző, Katsionis-tanítvány Tony Cash hiányzik ebből a produktumból, nem tudom... Az biztos, hogy ezúttal nem kell vesződnöm az iPodomra való föltöltéssel, max. a lemezt záró "Fight On!" menekülhet meg a zenei mappa végleges archívumba süllyesztésétől.

Tartuffe