Kiadó:
Provogue/Mascot

Honlapok:
www.ericgalesband.com
facebook.com/EricGales

Ez a világ egy rémisztően és irritálóan igazságtalan hely, több okból. Az egyik ok az, hogy egy olyan istenáldotta (bár magánéletét tekintve kicsit zűrös) tehetség, mint Eric Gales közel 20 saját lemez és számtalan "session" munka után is viszonylag ismeretlen a "nagyérdemű" előtt, főleg Európában. Mifelénk szinte mindenki Joe Bonamassát ünnepli a blues "aranyembereként" – aki tagadhatatlanul jó gitáros és dalszerző, de a színpadi jelenléte kicsit "halszagú" –, miközben szenvedélyes afro-amerikai ősereje számomra Gales-t lényegesen ösztönösebb, érdekesebb, hitelesebb blues jelenséggé teszi.

Eric Gales igazán különleges muzsikus: eredendően jobbkezes, de Jimi Hendrixt utánozva úgy tanult meg gitározni, hogy bal kézzel penget egy jobbkezes gitáron. A hamisítatlan, koszos memphisi blues mellett "benne van" a soul és a funk is, ráadásul remek énekes. Azt nyilatkozta, hogy ezen a lemezen nemcsak gitárosként akart bizonyítani (ebben a tekintetben talán már nem kell kétkedőket meggyőznie), hanem énekesként is igyekezett látványosan fejlődni. Túrisas kolléga a 2006-os "Crystal Vision" kritikájában úgy fogalmazott, hogy orgánuma "leginkább egy néhány hanggal lejjebb transzponált Glenn Hughes-ra emlékeztet", és ez egészen találó jellemzés.

Az okát nem teljesen értem, de Gales lemezeit csak meglehetősen drágán lehet beszerezni, ráadásul megvan az a bosszantó tulajdonságuk, hogy nem 100%-osak, azaz kb. 10 számból átlag 6-7 telitalálat van, a többi pedig nálam tölteléknek minősül. Ebből a szempontból a "The Bookends" sem kivétel, itt sem rajongok minden nótáért, még ha a szólók minden egyes alkalommal élményszámba is mennek. Az intróval fölvezetett és B. Slade-del együtt játszott "Something's Gotta Give" pl. zseniális (lásd a videoklipet), de libabőr a Beatles klasszikust földolgozó és Beth Harttal együtt énekelt "With A Little Help From My Friends" is.

Ilyesmin nyilván értelmetlen vitatkozni, de nekem Eric Gales mindig hitelesebb blues figura lesz, mint pl. a bevezetőben említett Joe Bonamassa. Szeretném egyszer élőben is hallani/látni, de nem lenne ellenemre az sem, ha kiadna egy min. 2 lemezes válogatás albumot is a legjobb, legdögösebb blues dalaival.

 Tartuffe