Kiadó:
Silver Lining Music

Honlapok:
www.soenmusic.com
facebook.com/SoenMusic

Súlyos mulasztást kell bepótolnunk ezen az oldalon, méghozzá azért, mert kezdettől fogva egyfajta preferenciával kezeltük a progresszív metál/rock műfajt, egy sajátos arculattal rendelkező, kiemelkedő minőségű, ha nem is meghatározó formációt mégis méltatlanul mellőztünk itt, ez pedig nem más, mint a svéd Soen. Egy ideje már "ülök" ezen a recenzión, egyrészt az előbb vázolt mulasztás okozta szégyenérzet miatt, másrészt azért, mert a Soent kezdettől fogva egyfajta Tool utánérzésként emlegették a kritikusok, a Tool pedig minden érdeme mellett sem tartozott soha a kedvenceim közé. Ezt a helyzetet egyrészt árnyalta (de nem írta át gyökeresen) a Tool "10,000 Days" (2006) című nagy sikerű albumának érdeklődő újrahallgatása, másrészt az időközben bekövetkezett változások a Soen háza táján alapvetően pozitív irányba mozdították el a hozzáállásomat.

A Soen tulajdonképpen az extrémebb műfajok felől érkező muzsikusok progresszív/art rock projektje, kb. mint a Wolverine és a Swanö testvérek által életre hívott Nightingale, melyek – érdekes egybeesés! – ugyancsak svéd csapatok. Az Opeth régi ütőse, Martin Lopez által megálmodott Soen mindig is kategorikusan elutasította a rájuk erőltetett Tool-epigon státuszt, de a tagcseréket követően, főleg Lars Åhlund billentyűs csatlakozása után az együttes tényleg kezdett ebből a skatulyából tudatosan kitörni. Nekem nagyon szimpatikus, hogy a Soenben fele annyi koszosság, depresszió sincs, mint a nyomasztó elborulásra hajlamos Toolban, noha a súlyos és merengős részek jó arányérzékkel megáldott keverése náluk is meghatározó ismertetőjel. Én dallamosabbnak, fölszabadultabbnak, szellősebbnek érzem ezeket a svédeket, és ez még soha nem volt olyan tetten érhető, mint épp ezen a lemezen.

A "Lotus" nem elsőre letaglózó, "ragadós" alkotás, megköveteli az osztatlan figyelmet, a hosszabb ideig tartó "tutujgatást", de meghálálja. Jól kitalált recept szerint váltakoznak a lüktető groove-ok és a már-már Pink Floyd-szerű lebegős részek, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megközelíthető, tetszetős dallamokkal lazítsák az összképet (pl. Lotus, Lunacy), nehogy – amúgy Tool-osan – belefojtsanak (vagy újabban már belefolytsanak? – ú, de nagyon ciki ez, Kedves Ágnes!) minden életörömöt az emberfia megszorult mellkasába.

Kell hozzá hangulat, nem mondom, de a "Lotus" eddig az év egyik legjobb, legérdekesebb prog muzsikája, és szörnyű fejleménynek tartom, hogy a turné nemcsak Magyarországot kerüli el, de még csak a régiónkat sem érinti.

Tartuffe