Kiadó:
Nuclear Blast

Honlap:
www.sabaton.net

Nem volt elég szenvedés az emberiségnek az I. világháború, most a Sabaton is megénekelte a történteket – még szerencse, hogy olyan kiadásban is, ahol egy narrátor felolvassa, miről fog szólni a következő szám, így ez a fajta "special edition" azoknak is jó, akik utálják a csapatot: elég egy zeneszerkesztő program, és a szöveg után el lehet tüntetni a dalokat, megkapván a Sabaton "Nagy Történelem Hangos Könyvét", amiből mindenki sokat tanulhat.

De félre a rosszindulatot, bevallom, bár eddig nem voltam túl nagy híve a csapatnak, most, hogy Tommy "Reinxeed" Johansson, a svéd gitármágus és csodavokalista csatlakozott hozzájuk, kíváncsian vártam, hogy szőke hősünk a mikrofont is elragadja-e Joakimtól – de ne tréfálkozzunk, mert a konceptalbum témájához nem illik a humor. Egyébként is, Joakim hangja, illetve hangjának hiánya ellenére is remek dalszerző és elsőrendű frontember, az alapvetően katonás ritmusok pedig kinek tetszenének, ha nem nekem (Tartuffe, ez felszólítás volt a táncra!). De lássunk is neki, az első világháború egy-egy nevezetes alakját, illetve történését mozaik-szerűen felvillantó album lényegében a legjobb, amit eddig csináltak – igen, a legendás debütöt nézve is, már csak Tommy miatt is, aki végre képviseli az IGAZI METAL legfőbb ismérvét, a gitárszólókat, melyeket valljuk be őszintén, elegánsan került el eddig az együttes. Most viszont bepótolták a diszkográfia bombakráternyi hibáját, és olyan dallamos gitárfutamokkal tűzdelték tele a rengeteg harcot, melyekhez még inasfütty sem kell, hogy azonnal slágerré tegyék a ragadós-hősies, eposzi-mértékű refrénekkel megtűzdelt dalokat.

Ott van mindjárt a lemez nyitó darabja, aminek hallatán a Manowar barbár harcosai minden bizonnyal könnyekre fakadnak – főleg így, az elhazudott búcsúturné fényében –, amiért nem nekik jutott eszükbe a mindent elsöprő dallam, de egyébként is: az egész lemezből úgy árad a hősiesség, mint Takaró Mihályból a hazugság és az inkompetencia.

A fiúk egyébként érezték, hogy ennyi harcban gyorsan elfárad a hallgató, így nem is szabták túl hosszúra a lemezt, aminek azonban minden rohama tartogat meglepetéseket: személyes kedvencem a "The Attack Of The Dead Men" furcsa nyikorgással és elsöprő támadással kinyilatkoztató refrénje és a "The Red Baron" barokkos nyitánnyal suhanó dallampuskatüze.

Persze megértem azokat is, akiknek a hátukon áll fel a szőr a tulajdonképpen hatásvadász és egyszerű megoldások hallatán, de próbáljunk meg egy másik oldalról bírálatot mondani a csapatról, akik tökéletes reprodukciói a metalhoz vezető út első kockakövének, a mai korhoz igazított hangzással, ütemekkel, és egy letűnt kor megfogalmazott gitárszólóival. Joakimtól pedig csak egy dolgot hiányoltam: dalt a Monarchia seregéről, hogy a szívem ne csak a hősies ritmusok, hanem a hazaszeretet miatt is hevesen dobbanjon.

Garael