Phil Lanzon: 48 Seconds (2019)

y_243.jpg

Kiadó:
Phil Lanzon Ditties/Cargo Records

Honlapok:
www.phillanzonwordsandmusic.com
facebook.com/phil.lanzon

Phil Lanzon a rock n' roll, közelebbről a legendás Uriah Heep szürke eminenciása. Nem igazán tartozik a hard rock széles körben ismert és ünnepelt billentyűsei, komponistái közé, pedig a műfaj nagy "öregjei" között a helye; képességei és hozzájárulásai olyan illusztris társaságba sorolják, ahol Jon Lord a király, Rick Wakeman, Kieth Emerson és Don Airey a palotagróf, országbíró és kincstartó. Lanzon egyébként – a Hammond nyüstölésén túl – zenés színházi, sőt irodalmi babérokra is tör, idén jelent meg pl. a "Curse of The Mudchalk Devil" című fantasy könyve. A "48 Seconds" már a második önállóan megírt és kiadott szólólemeze, 2017-ben jelent meg "If You Think I'm Crazy!" című debütációja.

Még a Uriah Heep rajongók közül is kevesen tudják, hogy Lanzon nemcsak billentyűket nyomogat a bandában, de nagyszerű énekes (itt is vállalt dalokat) és 1987-es csatlakozása óta termékeny, sőt nélkülözhetetlen dalszerzője a csapatnak. A "Raging Silence" (1989) óta minden egyes albumon szerepelnek szerzeményei; a hibátlan "Sea Of Light" (1995) 12 nótája közül pl. 7-ben volt benne a keze (megjegyzem: másik négyet pedig a néhai Trevor Bolder szerzett). Lanzon tehát Mick Box elválaszthatatlan társává lett, mintegy a Uriah Heep kreatív motorjává vált. Elsősorban ő a felelős az összetettebb, progresszív hajlamú dalokért.

A "48 Seconds" sem egy hétköznapi, puritán rock n' roll album, hiszen vannak rajta szimfonikus jellegű szerzemények (valódi kamarazenekarral), de közreműködik egy fúvós szekció is. Lanzon itt éli ki azon hajlamait, melyek nem biztos, hogy minden tekintetben passzolnának az anyabandához, mivel esetleg túl filmzenések, vagy nem elég vérmesek. Én speciel kifejezetten örülnék, ha egyik-másik megoldást viszontlátnám (viszonthallanám?) a Uriah Heep lemezein (mit nem adnék egy "Sea Of Light 2"-ért!).

Ez tehát nem egy Uriah Heep light lemez, mint ahogy – mondjuk – a Pattern-Seeking Animals Spock's Beard lightra sikeredett; ugyanakkor hallatszik a dalokon – még ha karakterben olykor jelentősen el is térnek –, hogy ezek a nóták a Uriah Heep egyik fő dalszerzőjének alkotásai. Nekem kifejezetten bejön pl. az "In The Rain", a "Look At The Time" és a "You Can Make A Living", de mindent visz a címadó, közel 10 perces szimfonikus prog-rock gyöngyszem. Soha rosszabbat, főleg ebben a bágyasztó melegben és álmosító uborkaszezonban!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika