Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

At Night I Fly: Mirror Maze (2019)

2019.12.07. 18:06 | Dionysos | 3 komment

y_267.jpg

Kiadó:
Nail Records

Honlapok:
www.atnightifly.hu
facebook.com/atnightiflyband

Ennek a magyar prog-metal formációnak két muzsikus alkotja a gerincét: Bátky "BZ" Zoltán énekes (Stonehenge, Wendigo, After Crying stb.) és Horváth András Ádám gitáros (Dreyelands, After Crying stb.). Az ő egymásra találásuk – szerintem – csak idő és némi szerencse kérdése volt, de azért, hogy ez 2012-ben egy EP erejéig megtörtént, a mai napig hálás vagyok. Ahogy az egyébként kiváló négyszámos EP, a "September Kills" recenziójában írtam – s ezt most is tartom – jelenleg ők ketten a magyar progresszív metál pislákoló fároszának legéberebb őrei. Ugyanakkor azt már most el kell mondanom, hogy rendkívül csalódott vagyok amiatt, hogy a "September Kills" EP négy nótája nem került föl a fizikai hanghordozóra (értsd: CD-re). Persze vágom, hogy a "Mirror Maze" dalcsokra egy laza koncepció köré van fölépítve, és ebbe nem föltétlen fért volna bele az a négy szerzemény, de könyörgöm: ki és mi alapján merészelte volna kifogásolni ezeket bónuszként?! Direkt lemértem; simán a kritikus 80 percen belül lettek volna!!!

Az erősen biztató bemutatkozás után a "Mirror Maze"-re valamiért súlyos hét évet kellett várni, de lelkesen mondom: totál megérte! Újfent egy nagyon színvonalas, nemzetközi porondon is vállalható, fogós-dallamos, hangszerkezelésben is kimagasló anyagot kaptunk tőlük Mikulásra (a lemez ugyanis hivatalosan december 6-án jelent meg). Jóllehet durcás vagyok a bemutatkozó EP dalainak lehagyásáért, annak kifejezetten örülök, hogy a Nail Records jóvoltából konkrétan kezünkbe is vehetjük az elmúlt évek munkája eredményeként kicsit nehezen beérett gyümölcsöt. Ennek hiánya a legutóbbi Dreyelands EP esetében máig tátongó, lüktető, sajgó seb.

2012 óta a zenekarban annyi változás történt, hogy Hegyaljai-Boros Zoltán helyett Springer Gergely (Dreyelands) kezeli a basszusgitárt, valamint – ugyancsak a Dreyelandsből – Kővágó Zsolt billentyűmunkája színesíti az összképet (ő azonban nincs listázva a bandatagok között). A lemez producere Horváth András Ádám volt, a kitűnő hangzásért pedig a HL-Studio jól bevált hangmérnöke, Hidasi Barnabás felelt. Úgy érzem, Nagygyörgy Gábort külön ki kell emelnem a tagok közül, mert remekül dobol, ritmikailag határozottan változatos lett az album, ami ebben a műfajban tényleg "sine qua non".

Az At Night I Fly minden kétséget kizáróan hiánypótló zenekar a magyar színtéren, de nemzetközi kitekintésben is abszolút megállja a helyét, hiszen egy olyan műfajról beszélünk, ami – valljuk be – már jó ideje egy helyben topog, szűköl, döglődik; egyrészt, mert a kiadók és a rajongók lassacskán elfordultak tőle, másrészt, mert az eszközkészlet kezdett ellaposodni, mindenki nagyon egyformán kezdett fogalmazni. Hol vannak már azok a merész, heterodox próbálkozások, mint pl. TunnelVision (While The World Awaits), a Without Warning (Step Beyond), vagy nem is oly rég a Sun Caged (The Lotus Effect). Az At Night I Fly egyik legfontosabb erénye az, hogy miközben kihalljuk belőle a fontos hatásokat, a nagy példaképeket, képesek voltak egy saját hangzást, dallamvilágot találni, ami megkülönbözteti őket az epigonoktól, ami azonnal beazonosítható, ami önálló arculatot ad nekik. Az bizony nagy dolog (főleg hazánkban), hogy inkább BZ és Horváth András Ádám korábbi munkáit fedezzük föl benne, mint a külföldi nagyok egyszerű "honosításának" szándékát.

Ugyan a nyúlfarknyi fölvezető szösszenetekért (Silent…) nem rajongok, és nálam ennek párja (…prayer) sem működik igazán, a lemez összességében mégis végig megkapó, lelkesítő élmény néhány komoly csúcsponttal. Ezek közül címe ellenére Mount Everestként magasodik ki a "The Pit", ami egyszerűen telitalálat! Nagyon örülök ennek az albumnak, mert már kezdtem kétségbeesni, hogy az év végén publikálandó Top15-ös listámra nem kerül magyar előadó. Hát most tuti kerül!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr3615342748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2019.12.08. 10:11:54

Nekem is tetszik, BZ-nek annyira jellegzetes dallamai vannak, hogy messzirőt felismerhetőek.

HelgAV 2019.12.09. 23:14:46

Azok a próbálkozások állandó útitársaim.
Lehet, hogy végre lesz egy magyar is közöttük?

Dionysos 2019.12.14. 12:42:46

@garael: Viszont a 9. nóta (Wanted To Be) tiszta Porcupine Tree, szerintem konkrétan egy PT dalra emlékeztet, de egyszerűen nem ugrik be, melyik az! Segítség!