Honlap:
www.atnightifly.hu

Ezt majdnem hogy meg lehetett jósolni. Talán lottóznom kéne. Valahogy mindig is ott motoszkált bennem a sejtelem (megérzés?), hogy Bátky "BZ" Zoltán (Stonehenge, H.A.R.D., Wendigo, After Crying) és Horváth András Ádám (Dreyelands, After Crying) valamikor, valamilyen formában kollaborálni fognak. Szerteágazó érdeklődésük mellett is az a benyomásom, hogy kettejükön kívül talán nincs a progresszív metál muzsika irányában elkötelezettebb zenész ebben az országban. Ha így nézzük, van valami sorsszerű - hogy ne mondjam: természetes - abban, hogy egymásra találtak. Ehhez alighanem nagyban hozzájárult, hogy egy ideje már együtt koptatják az After Crying színpadokat, de az Adrenaline Mob előtt "rögtönzött" Dreyelands föllépés is döntő jelentőségű lehetett.

Az At Night I Fly lényegében BZ szellemi gyermeke, a kutya jól sikerült, mégis folytatás nélkül maradt 2009-es Wendigo (Audio Leash) óta ácsingózott valami fémesebbre. Szerencsés körülmény (vagy tudatos építkezés?), hogy kiváló muzsikusokat talált meg: a Dreyelands gitáros-zeneszerző Horváth András Ádám mellett Nagygyörgy Gábor dobol (a számomra egyre laposabb instru K3 után biztos izgalmas kihívás ez a projekt) és Hegyaljai-Boros Zoltán bőgőzik. E mellett nem szabad megfeledkeznünk Hidasi Barnabásról, a HL-Stúdió gurujáról sem, aki amellett, hogy megint külföldön is versenyképes, bika hangzást kevert az anyagnak, a billentyűs szerepét is fölvállalta. Innen üzenem a fiúknak, hogy billentyűk nélkül nem szabad nekifutni a nagylemeznek (a "September Kills" szólója is engem igazol)!

Nem pontosan értem, mi ihlette a névválasztást. Kézenfekvő volt számomra a párhuzam Antoine de Saint-Exupéry klasszikusával, az Éjszakai repüléssel (Vol de Nuit, 1931), de ismerve BZ dalszövegeit, valószínűtlennek tűnik bármiféle Saint-Exupéry szimpátia. Talán az azonos című tavalyi dokumentumfilm húzódik meg a háttérben a californiai New Folsom fegyház bentlakóiról, de az is lehet, hogy egyszerűen jól hangzott az egész. Manapság divat hosszú, szinte egész mondatos együttes-neveket kitalálni, de ez inkább a modern amerikai metalcore vonulatra jellemző, ezért az "At Night I Fly" talán egy kicsit stílusidegen, de ez majdnem mindegy.

Marketing szempontból (jóllehet túl sok fizikai eladással nem számolhatnak majd) jó ötletnek tűnik egy beharangozó EP megjelentetése. Nem nagyon szoktam EP-kel foglalkozni, de mivel igyekszem a jó (!!!) magyar csapatokért mindent megtenni, és mert ez most nagyon ütősre sikerült, kivételt teszek (mint tettem azt annak idején a Dreyelands-szel). Nagyon remélem, hogy a nagylemezzel nem itthon fognak görcsölni, hanem bekóstolnak néhány külföldi kiadót. Kézenfekvő lenne a finn Lion Music, de ezt az iszonyú gyenge promóció (ezt a finn Status Minor tagsága panaszolta el nekem, nem Horváth András Ádám) és a megoldatlan magyar terjesztés kontraindikálja. Továbbra is a Frontiers-t ajánlom; ez a Beyond The Bridge-es Degenfeld Péternek is bejött, de a Circus Maximus példája is igazolja, hogy a stílus nem áll teljesen távol Serafino Peruginótól.

Azért igyekszem az EP-ről magáról is szólni pár szót, bár a dalokról majd inkább a teljes nagylemez ismeretében kellene nyilatkozni. A különböző fájl-megosztó oldalakról letölthető négy szám nem túl homogén, mégsem lehet közülük kiemelni egyet sem, mert a maga nemében mindegyik nagyon el van találva. Összetettsége miatt talán a "Stolen Seconds"-nak kellene tetszenie, de többszöri hallgatás után is a húzós, Wendigo-hangulatú "Alienated" és a címadó jönnek be leginkább. Már korábban is mondtam, hogy minden tiszteletem ellenére BZ orgánuma nem a kedvencem, de meg kell adni, a fogós refrénekhez sajátos érzékkel áldotta meg a Teremtő, és hangterjedelmével is ügyesen gazdálkodik. Horváth András Ádám is mintha dögösebb, fölszabadultabb lenne itt, de az is lehet, hogy csak azért tűnik nyíltabbnak, mert a koncepció kevésbé sötét vagy magába forduló, mint a Dreyelands album esetében. Ezek után biztos vagyok benne, hogy az új Dreyelands anyagnak is jót tenne egy kevésbé sablonos és sokkal kevésbé pszicho-horror koncepció.

De nem akarom bántani építő jellegű megjegyzéseimmel az At Night I Fly gárdáját. Ellenkezőleg, mondanivalóm lényege, hogy ez a magyar közegből toronymagasan kiemelkedő, nagyon süti anyag lett, és türelmetlenül várom a folytatást. Az első hallgatás után szurkoló lettem; a legjobbakat kívánom a csapatnak. Megérdemlik...

Tartuffe