Kiadó:
Parlophone/EMI

Mit is keres Tina Turner egy hard rock/heavy metal kiadványokkal foglalkozó blogon? Egyrészt a címkék nem szorítanak minket béklyóba, mindig is szerettünk kitekinteni kedvenc műfajaink "függönye" mögül, hogy rácsodálkozzunk egy-egy jazz, blues, soft rock produkcióra, másrészt Tina Turner – tessék tudomásul venni! – nem holmi pehelysúlyú popdíva, hanem nehézbombázó rocker nagymama! Ráadásul Gary Moore mellett Tina Turner édesanyám örök nagy kedvence, így be kellett szereznem neki a "Private Dancer"-től kezdve az összes stúdióalbumot, melyeket – közös nevező lévén kettőnk zenei ízlése között – magam is igen nagy kedvvel hallgatok.

Tina Turnert emberileg is igen sokra tartom (meg kell nézni az életéről készült mozifilmet!), de muzsikusként talán még többre: ki mondhatja el magáról (elárulom: iszonyatosan kevesen), hogy az ötödik X-be lépve képesek voltak újra kitalálni, mintegy redefiniálni magukat, és nem holmi másodvirágzásba kezdeni, hanem fiatalkoruk sikereire hatalmas köröket verve 100 millió lemezt eladni!!! Ez nem érzéki csalódás, nem is valamiféle átverés: a Rock n' Roll Királynője lemezeladások tekintetében minden idők egyik legsikeresebb zenei előadója. Pont. Ezt csak tetézi, hogy az 1984 és 1999 között kiadott hat albuma egytől egyig hibátlan slágergyűjtemény.

Az egyszerűen csak "Tina Live" néven szereplő CD/DVD kombó Turner nagyszabású és hatalmas sikerű búcsúturnéján készült; a koncertet a németalföldi (a Hollandia már nem hivatalos!) Arnhem GelreDome nevű stadionjában rögzítették 2009. március 21-én. Keserű szájízzel jegyzem meg, hogy persze Budapestre ez a buli sem jutott el. A Rock n' Roll Királynője ezzel a koncertkörúttal ünnepelte meg karrierje kezdetének 50. évfordulóját, 70. születésnapját, és így köszönt el végleg (nem úgy, mint a Scorpions) aktív pályafutásától és lelkes közönségétől. Elárulom, semmi jele sincs annak, hogy Turner a fölvételen már 70 éves; döbbenetes kondival, teherbírással, energiával énekli, táncolja végig a több, mint kétórás "hangversenyt" (jó, azért van néhány rövidke zenés-táncos megszakítás, de ezek is leginkább arra szolgálnak, hogy Turner és az igen dekoratív táncosai át tudjanak öltözni).

A költségvetés persze óriási volt, így nem is kérdéses, hogy a fényképezés, hangzás, világítás, színpadkép, díszlet, gardrób, show kifogástalan (talán az elején még kicsit halknak tűnnek a gitárok). A két órán fölüli szetlista bőségesen válogat az 50 éves pályafutás legjobb dalaiból, persze a szokásos kötelezőkkel – itt nincs meglepetés. A muzsikusok és a táncosok hibátlanul teljesítenek, csakúgy, mint a rettenthetetlen, eltántoríthatatlan és megállíthatatlan örökmozgó nagymama, aki az életük virágában föllépő fiatalokat megszégyenítő élénkséggel szolgálja, szórakoztatja és varázsolja el a lelkes közönséget. Döbbenetes és lélegzetelállító az élmény, még otthon, a TV képernyője előtt ülve is, vajon milyen lehetett élőben? Sajnos már sosem tudom meg. Az viszont tuti, hogy teljes mellszélességgel vállalom, oda meg vissza vagyok ezért a DVD-ért, és metál-arcként is minden szégyenérzet nélkül jelentem ki: Tina Turner korszakos zseni, a zeneipar megismételhetetlen tüneménye!

Tartuffe