Arion: Vultures Die Alone (2021)

arion.jpgKiadó:
AFM Records

Honlap:
facebook.com/OfficialArion

Ezúttal nem bízták a véletlenre. Bombasztikus hangzás, diszkó metal á la Beast In Black, de közben zúznak is, a legújabb amerikai trendeket megidézve: csak a süket nem hallja meg a gitártémákban és egyik-másik refrénben a Five Finger Death Punchot. Mármost, csak ebből kiindulva nagyon szeretném nem szeretni, de nem lehet. Merthogy a tehetség még az izzadtságszagon át is utat tör magának és elismerésre késztet.

A finn csodagyerekekről tanult kollégám már értekezett korábban. Azóta kiadtak még egy pofás power albumot, amiből azért lehetett sejteni, merre tartanak, és ezúttal, harmadikra, úgy érezték, most, vagy soha. Itt az ideje az áttörésnek! Meg is tesznek mindent az ügy érdekében: ha kell poposabbra veszik a hangzást, ha kell tolják a suttyó metalt FFDP módra, benyalnak kicsit a korszellemnek vendégénekesnők meghívásával, és hát nagyjából minden második számot a Spotify lejátszási listákra kerülési potenciált szem előtt tartva komponálták.

Ez most jó nekünk, vagy sem? Nos, ez nézőpont kérdése. Személy szerint azt gondolom, működne ez a sztori kevesebb mesterkéltség nélkül is. A lemez talán legjobb nótája a címadó, ahol a billentyű végre nem egy infantilis dallamot püttyög a riffek alá, hanem hangulatot teremt, színesít-szőnyegez; és se ugrálni, se lassúzni nem lehet rá - de természetesen ez csak egy (privát) vélemény. Eredményesség szempontjából (mármint az övékéből) ráadásul valószínűleg kisebbségi és tökéletesen redundáns.

És ha hozzáteszem azt is, hogy minden hibájával és megtervezettségével együtt is sokkal szívesebben hallgatom ezt, mint bármelyik fentebb említett referenciazenekart (csak maradt bennük valami abból a fajta zeneiségből, ami nekem bejön), akkor végül is mindenki jól járt. Plusz, ahogy már utaltam rá, ezek a dalok jók, és igen kompetensen lettek feljátszva. Az őszinteségük, hitelességük valamelyest megkérdőjelezhető talán, de a színvonaluk nem.

Kotta

U.i. Csak érdekesség, hogy mindkét fent említett, a modern stadion metalban kétségkívül igazodási pontként számon tartott bandának - ráadásul egyik európai, a másik amerikai – van magyar vonatkozása. Na, ezek szerint ezt is mi találtuk ki…

Címkék: lemezkritika