Kiadó:
Power Prog Records

Honlap:
facebook.com/boguslawbalcerakscrylord

Boguslaw Balcerak újabb bizonyítéka annak, hogy a lengyelek a rock/metal zene területén (is) előttünk járnak néhány mérfölddel. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy Balcerak közel sem olyan ismert és elismert nemzetközi viszonylatban, mint mondjuk a Riverside vagy a Behemoth, de azért mégiscsak rendelkezik olyan ázsióval, amivel képes volt magához édesgetni néhány "nagyágyút", mint pl. Marc Boals, Göran Edman, Carsten Schulz vagy Rick Altzi. (Már csak Joe Lynn Turner hiányzik a brigádból!) Ezek közül az énekesek közül persze akadnak olyanok, akik láttak már jobb napokat, mégsem lehet elvitatni, hogy a szakmában a mai napig jól cseng a nevük.

Boguslaw nevében hiába van ott a "bogus" (aminek magyar jelentése: talmi, hamis), távol áll attól, hogy valami szemfényvesztést sejtsünk a háttérben (mint pl. ARP-nél). A "Gates of Valhalla" valójában a sokadik nem Malmsteen által készített Malmsteen lemez, ami jobb, mint bármi, amit a Maestro az utóbbi 8-10 évben készített. A bemutatkozó "Blood Of The Prophets" után Balceraknak sikerült még nagyobb sebességbe kapcsolnia, nemcsak a dalok, de a hangzás tekintetében is, jóllehet a keverés most sem tökéletesen arányos.

A komoly előélettel rendelkező vendégénekesek mellett igazi meglepetés Ricky Wychowaniec, aki simán világszínvonal! Rick Altzi a "Judgment Day"-ben egy kicsit meghaladja hangi adottságait, de a címadóban emlékezeteset "karcol", és ahhoz a nótához illik is az orgánuma. A Federico Cordera nevű (ha jól sejtem, argentin illetőségű) billentyűs is nagyon ügyes. Balcerak pedig amellett, hogy élvezetes nótákat ír, hitelesen alakítja a lengyel Yngwie szerepét, ha nekem nem is tűnnek mindig száz százalékosnak, kellőképpen kidolgozottnak a gitárszólói.

A "We Came To Rock" Mark Boals-szal mintha Yngwie "Trilogy" albumáról maradt volna ránk (erről mindig az jut eszembe, hogy a "You Don't Remember, I'll Never Forget" videójában látható, a színpadképet uraló böszme nagy Startó milyen k.rva jól nézne ki a nappalimban!). Világos, hogy ez az album nem egy reveláció, de bizton helyet követel magának az olyan csapatok lemezei mellett, mint pl. az Evil Masquerade vagy a Golden Resurrection...

Tartuffe