Kiadó:
Actworld/Marquee Records

Honlapok:
www.actworld.se
facebook.com/acttheband

A perspektíva fontos dolog, ezt a művészettöri tanárom jól az eszünkbe véste. Néha nem közvetlen közelről kell valamit mustrálni, hanem néhány lépést hátrálva kicsit távolabbról, hogy látóterünkbe az "egész" beleférjen, és így teljes képet alkothassunk a részleges benyomások helyett. Ez történt a svéd proggerek, az A.C.T úgynevezett EP-s (és nem epés!) korszakával. Csak a negyedik etap után, szélesebb perspektívából szemlélve tűnt föl, hogy ezek a 20-30 perces "középlemezek" voltaképp összefüggenek és együtt alkotnak egy koherens, folytatólagos rajzolatot.

A négy EP-ből álló sorozat egyfajta skandináv progresszív rock verziója a klasszikus "négy évszak" tematikának. A "Rebirth" (2019) lényegében a természet újjászületését jelentő tavaszra emlékeztet, a "Heatwave" (2021) a hullámokban ránk törő forróságot hozó nyarat képviseli, a "Falling" pedig a lombhullató őszt testesíti meg. Az "Eternal Winter"-rel ez a széria végre lezárul, és ezt a címválasztás nem is tehetné egyértelműbbé. Nem kezdem újra a sirámot, de azt kívánom, hogy ez a négy tétel egyszer gazdaságos csomagolásban, egyben (mondjuk egy dupla CD-s fizikai kiadványban) is elérhető legyen!

Megint Kotta kolléga egy szokás szerint tűpontos definícióját vagyok kénytelen idézni: az A.C.T tulajdonképpen a skandináv progresszív rock műfaj ABBÁja: utánozhatatlan dallamérzékkel, vitathatatlan hangszeres kompetenciával és felsőkategóriás muzikalitással, ráadásul úgy, hogy valami megfoghatatlan lazaság és játékosság jellemzi őket - miközben a humort (lásd a "The Family" mellékelt klipjét!) nem tévesztik össze a komolytalansággal (úgy értem: zeneileg). Ennek illusztrálására elég meghallgatni pl. Ola Andersson hátborzongató gitárszólóját a "Home" végén - ez bizony véresen komoly(an k.rva jó), még ha a videoklip végéről annak rendje-módja szerint le is keverték. Persze nem tudják magukat megtagadni, ezért zárásképpen hallhatunk egy rezesbandás, bárzongorás ragtime darabot (The Big Parade), mintha csak egy westernfilm végfőcíme futna, vagy egy vaudville előadás ráadását látnánk.

Szóval ilyenek ezek a svédek. Viccesen komolyak és komolyan viccesek, de mindenekelőtt irgalmatlanul jó muzsikusok és baromi tehetséges dalszerzők. Megy is a lemez (noha mindössze 32 perces) az év végi toplistára!

Tartuffe