A.C.T: Falling EP (2023)

yyyy_35.jpg

Kiadó:
Actworld/Marquee Records

Honlapok:
www.actworld.se
facebook.com/acttheband

Két év alatt a svéd prog rock egyik legkiemelkedőbb csapata csak kiizzadt magából egy 30 perces EP-t. Ez az EP-k sorában a harmadik, a formátumról pedig már elmélkedtem a 2021-es "Heatwave" kapcsán. Tudom, hogy az ismétlés a tudás anyja, de ennek részletes újratárgyalásától most megkímélném az olvasót. A lényeg, hogy túl öreg vagyok ahhoz, hogy erre vonatkozó véleményemet megváltoztassam, még akkor is, ha egyébként az A.C.T minden egyes megjelenésének örülök.

Az előző kiadvány értékeléséhez írt nyúlfarknyi kommentárjában Kotta kolléga tett egy nagyon találó megjegyzést: "Piszkosul érzik ezt a progos ABBA vonalat". Keresve sem találtam volna ennél helyénvalóbb jellemzést! Az A.C.T azzal emelkedik ki az egyébként hihetetlenül erős skandináv progos vonalból, hogy minden zenei csavar ellenére ragadósan dallamos, minden nyakatekert riff és briliáns szóló ellenére könnyeden popos az egész (bár az "A Race Against Time"-ban azért hasítanak egyet). Valóban az ABBA jótékony kísértete lengi be a muzsikájukat. Ez itt a "The Girl Without A Past" és a "One Last Goodbye" című tételekben szinte már a végletekig ki van aknázva.

Érdekes ez, mert a zenei popularizmus, az A.C.T-re kezdettől fogva jellemző könnyed (de nem könnyelmű) csapongás a stílusok között és a musicales teatralitás nem szokott nekem bejönni. Itt valahogy a tálalás mégis olyan intelligens, hogy az ember nem tud haragudni. Kétségtelen, hogy ez nem mindenkinek kenyere, és biztos akadnak olyanok, akiknek ez már nehezen befogadható...

Véleményem szerint a "Falling" nem a csapat legerősebb próbálkozása, még az utóbbi fél évtized EP formátumban kiadott hanghordozói között sem. Habitusomból eredően jobban örülnék egy hosszabb lélegzetvételű, fókuszáltabb anyagnak, de nem lehetek telhetetlen. Sőt, igazából örülök annak, hogy egy olyan szegmensben mozognak, ahol annak idején az újkori Genesis, Phil Collins, Tears For Fears voltak a császárok, és amelyik ma rettenetesen hiányzik a pop rock műfajból. Már csak egyetlen kérdés maradt hátra: hogy a nyavalyába fogom a CD-t (bizonyára brutálisan borsos áron) beszerezni?

Tartuffe

Címkék: lemezkritika