David Gilmour: On An Island (2006)
Egy régi, közel két éves lemezértékelő írásomat adom most közre, ami eredetileg 2006. május 18-án jelent meg a hardrock.hu internetes hard rock magazinban. Onnan "mentettem ki", s így utólag újraolvasva úgy érzem, a mondanivaló mára sem kopott meg.
Megjelenés:
2006
Kiadó:
Sony
Internetes honlap:
www.davidgilmour.com
Stílus:
prog/art rock
Származás:
Nagy-Britannia
Zenészek:
Castellorizon (Gilmour)
David – guitar
On An Island (Gilmour/GilmourSamson)
David – vocals, guitars, electric piano, percussion
David Crosby – vocals
Graham Nash – vocals
Richard Wright – Hammond organ
Rado Klose – guitar
Guy Pratt – bass
Andy Newmark – drums
The Blue (Gilmour/Samson)
David – vocals, guitars, bass, percussion, piano
Richard Wright – vocals
Andy Newmark – drums
Jools Holland – piano
Chris Stainton – Hammond organ
Rado Klose – guitar
Polly Samson – piano
Take A Breath (Gilmour/Samson)
David – vocals, guitars
Guy Pratt – bass
Ged Lynch – drums
Phil Manzanera – keyboard
Leszek Mozdzer – piano
Caroline Dale – cello
Red Sky At Night (Gilmour)
David – guitars, saxophone
Caroline Dale – cello
Chris Laurence – double bass
Ilan Eshkeri – programming
This Heaven (Gilmour/GilmourSamson)
David – guitars, vocals, bass
Georgie Fame – Hammond organ
Phil Manzanera – keyboards
Andy Newmark – drums
Drum samples courtesy of Adam Topol and Jack Johnson
Then I Close My Eyes (Gilmour)
David – guitars, bass harmonica, cumbus
BJ Cole – Weissenborn guitar
Phil Manzanera – piano
Robert Wyatt – cornet, voice, percussion
Andy Newmark – percussion
Caroline Dale – cello
Alasdair Malloy – glass harmonica
Smile (Gilmour/Samson)
David – guitars, vocals, percussion, Hammond organ, bass
Willie Wilson – drums
Polly Samson – vocals
A Pocketful Of Stones (Gilmour/Samson)
David – guitars, vocals, Hammond organ, piano, bass, percussion
Leszek Mozdzer – piano
Lucy Wakeford – harp
Alasdair Malloy – glass harmonica
Chris Laurence – double bass
Chris Thomas – keyboard
Ilan Eshkeri – programming
Where We Start (Gilmour)
David – guitars, vocals, bass, percussion, Hammond organ
Andy Newmark – drums
Dalcímek:
1. Castellorizon
2. On An Island
3. The Blue
4. Take a Breath
5. Red Sky At Night
6. This Heaven
7. Then I Close My Eyes
8. Smile
9. A Pocketful of Stones
10. Where We Start
Értékelés:
David Gilmour – Születésnapomra
„Ím, hatvan éves lettem én -
meglepetés e szerzemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e szigetországi szegleten
magam
magam.”
Gilmour, zseniális magyar költőnk után szabadon, akár így is bemutathatta volna legújabb lemezét, mely pontosan az 1946. március 6-án született gitáros 60. születésnapján jelent meg. Ha kicsit megkésve is, de: Boldog Szülinapot, David!
Nem lehet azt mondani, hogy Gilmour egymás után ontotta volna magából a szólólemezeket, hiszen az 1978-as első album és az 1984-es „About Face” után ez a sorban a harmadik. Közben, 2002-ben volt egy koncert DVD, amit a londoni Royal Festival Hall-ban vettek föl. Itt már elhangzott az új albumon is szereplő „Smile” című szám, s amikor Gilmour bejelentette, hogy most egy új dalt fog eljátszani, akkor nagyot dobbant a szívem a reménytől, hogy rövidesen új lemez készül.
Ez a parázsló remény akkor kapott igazán lángra, amikor bejelentették, hogy a Live 8 koncertsorozat londoni eseményére (2005. július 2.) megint összeáll a Pink Floyd, ráadásul közel negyed évszázad után először újra együtt lépnek föl Roger Waters-szel. Sajnos az egyszeri föllépés után minden kecsegtető ajánlat ellenére sem voltak hajlandóak közös turnéra indulni. Már-már minden veszni látszott...
Ekkor jött azonban Gilmour nagylelkű születésnapi ajándéka, az „On An Island” című album, amit érthetően nagy várakozás előzött meg. A 2002-es „Meltdown Concert” DVD már előre jelezte, hogy az új anyagtól mit várhatunk: a koncerten egy többnyire akusztikusan megszólaló, andalító, ha úgy tetszik kicsit öreguras Gilmour-t láttunk, hallottunk. Persze a Pink Floyd sem a beindulós nótákról, vagy az ördögi tekerésekről szólt, de Gilmour most határozottan egy letisztult, megállapodott, meditatív oldalát mutatja. Sok tekintetben a Pink Floyd kora 70-es évekbeli munkáira, elsősorban a „Meddle” (1971) és az „Obscured By Clouds” (1972) című albumokra emlékeztet.
Az új lemez szépen, arányosan szól, s meglehetősen egységes összképet mutat. A lágy hangzás, a merengős, lassúcska dalok egyáltalán nem unalmasak, és Gilmour ezúttal is jócskán kényeztet bennünket varázslatos, gondosan megkomponált szólóival. Külön kiemelésre méltó a „Take A Breath” című nóta, amely akár a „Momentary Lapse Of Reason” (1987) címet viselő ünnepelt albumon is szerepelhetne. A „The Blue” hangulatában a „Division Bell” (1994) legszebb pillanatait idézi, míg a „This Heaven” és a „Where We Start” a már korábban említett „Meddle” idejébe repítik vissza a hallgatót.
Bizony, Gilmour az igényes rock zene nagy öregje, és bár kétségkívül eljárt fölötte az idő, azért leírni nem szabad. Figyelemreméltó zeneszerző és zseniális gitáros, akinek sajátos stílusát gitárosok generációi próbálják meg „leszedni” vajmi kevés eredménnyel. Titka ugyanis nem a technikában van, valahonnan belülről fakad...
„Én az egész világot fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”
Összegzés:
Egy zseniális, de sajnos szólókarrierjét tekintve nem túlságosan termékeny zenész szülinapi meglepetése ez az album. Igaz, Gilmour egy kicsit megöregedett, s ez mind ritkás, hófehér haján, mind a lemez tempóján lemérhető, de szerencsére gitárral varázsolni még mindig nagyon tud. A Pink Floyd rajongóknak kötelező, még akkor is, ha sem mérföldkőnek, sem korszakalkotónak nem nevezhető az anyag.
Tartuffe
Megjelenés:
2006
Kiadó:
Sony
Internetes honlap:
www.davidgilmour.com
Stílus:
prog/art rock
Származás:
Nagy-Britannia
Zenészek:
Castellorizon (Gilmour)
David – guitar
On An Island (Gilmour/GilmourSamson)
David – vocals, guitars, electric piano, percussion
David Crosby – vocals
Graham Nash – vocals
Richard Wright – Hammond organ
Rado Klose – guitar
Guy Pratt – bass
Andy Newmark – drums
The Blue (Gilmour/Samson)
David – vocals, guitars, bass, percussion, piano
Richard Wright – vocals
Andy Newmark – drums
Jools Holland – piano
Chris Stainton – Hammond organ
Rado Klose – guitar
Polly Samson – piano
Take A Breath (Gilmour/Samson)
David – vocals, guitars
Guy Pratt – bass
Ged Lynch – drums
Phil Manzanera – keyboard
Leszek Mozdzer – piano
Caroline Dale – cello
Red Sky At Night (Gilmour)
David – guitars, saxophone
Caroline Dale – cello
Chris Laurence – double bass
Ilan Eshkeri – programming
This Heaven (Gilmour/GilmourSamson)
David – guitars, vocals, bass
Georgie Fame – Hammond organ
Phil Manzanera – keyboards
Andy Newmark – drums
Drum samples courtesy of Adam Topol and Jack Johnson
Then I Close My Eyes (Gilmour)
David – guitars, bass harmonica, cumbus
BJ Cole – Weissenborn guitar
Phil Manzanera – piano
Robert Wyatt – cornet, voice, percussion
Andy Newmark – percussion
Caroline Dale – cello
Alasdair Malloy – glass harmonica
Smile (Gilmour/Samson)
David – guitars, vocals, percussion, Hammond organ, bass
Willie Wilson – drums
Polly Samson – vocals
A Pocketful Of Stones (Gilmour/Samson)
David – guitars, vocals, Hammond organ, piano, bass, percussion
Leszek Mozdzer – piano
Lucy Wakeford – harp
Alasdair Malloy – glass harmonica
Chris Laurence – double bass
Chris Thomas – keyboard
Ilan Eshkeri – programming
Where We Start (Gilmour)
David – guitars, vocals, bass, percussion, Hammond organ
Andy Newmark – drums
Dalcímek:
1. Castellorizon
2. On An Island
3. The Blue
4. Take a Breath
5. Red Sky At Night
6. This Heaven
7. Then I Close My Eyes
8. Smile
9. A Pocketful of Stones
10. Where We Start
Értékelés:
David Gilmour – Születésnapomra
„Ím, hatvan éves lettem én -
meglepetés e szerzemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e szigetországi szegleten
magam
magam.”
Gilmour, zseniális magyar költőnk után szabadon, akár így is bemutathatta volna legújabb lemezét, mely pontosan az 1946. március 6-án született gitáros 60. születésnapján jelent meg. Ha kicsit megkésve is, de: Boldog Szülinapot, David!
Nem lehet azt mondani, hogy Gilmour egymás után ontotta volna magából a szólólemezeket, hiszen az 1978-as első album és az 1984-es „About Face” után ez a sorban a harmadik. Közben, 2002-ben volt egy koncert DVD, amit a londoni Royal Festival Hall-ban vettek föl. Itt már elhangzott az új albumon is szereplő „Smile” című szám, s amikor Gilmour bejelentette, hogy most egy új dalt fog eljátszani, akkor nagyot dobbant a szívem a reménytől, hogy rövidesen új lemez készül.
Ez a parázsló remény akkor kapott igazán lángra, amikor bejelentették, hogy a Live 8 koncertsorozat londoni eseményére (2005. július 2.) megint összeáll a Pink Floyd, ráadásul közel negyed évszázad után először újra együtt lépnek föl Roger Waters-szel. Sajnos az egyszeri föllépés után minden kecsegtető ajánlat ellenére sem voltak hajlandóak közös turnéra indulni. Már-már minden veszni látszott...
Ekkor jött azonban Gilmour nagylelkű születésnapi ajándéka, az „On An Island” című album, amit érthetően nagy várakozás előzött meg. A 2002-es „Meltdown Concert” DVD már előre jelezte, hogy az új anyagtól mit várhatunk: a koncerten egy többnyire akusztikusan megszólaló, andalító, ha úgy tetszik kicsit öreguras Gilmour-t láttunk, hallottunk. Persze a Pink Floyd sem a beindulós nótákról, vagy az ördögi tekerésekről szólt, de Gilmour most határozottan egy letisztult, megállapodott, meditatív oldalát mutatja. Sok tekintetben a Pink Floyd kora 70-es évekbeli munkáira, elsősorban a „Meddle” (1971) és az „Obscured By Clouds” (1972) című albumokra emlékeztet.
Az új lemez szépen, arányosan szól, s meglehetősen egységes összképet mutat. A lágy hangzás, a merengős, lassúcska dalok egyáltalán nem unalmasak, és Gilmour ezúttal is jócskán kényeztet bennünket varázslatos, gondosan megkomponált szólóival. Külön kiemelésre méltó a „Take A Breath” című nóta, amely akár a „Momentary Lapse Of Reason” (1987) címet viselő ünnepelt albumon is szerepelhetne. A „The Blue” hangulatában a „Division Bell” (1994) legszebb pillanatait idézi, míg a „This Heaven” és a „Where We Start” a már korábban említett „Meddle” idejébe repítik vissza a hallgatót.
Bizony, Gilmour az igényes rock zene nagy öregje, és bár kétségkívül eljárt fölötte az idő, azért leírni nem szabad. Figyelemreméltó zeneszerző és zseniális gitáros, akinek sajátos stílusát gitárosok generációi próbálják meg „leszedni” vajmi kevés eredménnyel. Titka ugyanis nem a technikában van, valahonnan belülről fakad...
„Én az egész világot fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!”
Összegzés:
Egy zseniális, de sajnos szólókarrierjét tekintve nem túlságosan termékeny zenész szülinapi meglepetése ez az album. Igaz, Gilmour egy kicsit megöregedett, s ez mind ritkás, hófehér haján, mind a lemez tempóján lemérhető, de szerencsére gitárral varázsolni még mindig nagyon tud. A Pink Floyd rajongóknak kötelező, még akkor is, ha sem mérföldkőnek, sem korszakalkotónak nem nevezhető az anyag.
Tartuffe
