Aldo Giuntini az az ember, aki tudja, hogy az ex-Black Sabbath énekes Tony Martin "hová is tartozik", - legalábbis zenei értelemben. A vicc az, hogy még magánál Tony Martin-nál is jobban tudja. Amikor a dalnok a Sabbath-ból távozni kényszerült, és nagy keserűségében kiadta a "Back Where I Belong" című "szombattalanított" szólólemezét, bizony sokan voltunk, akik hiányolták azokat a monumentális és epikus énektémákat, amelyek néhány év alatt (Eternal Idol, Headless Cross, Tyr) szinte elválaszthatatlanul összeforrtak a Tony Martin névvel.

A Sabbath-ból történő második kiebrudalása (Cross Purposes, Forbidden) után keletkezett zenei vákuumban egy olasz gitáros, Aldo Giuntini gondolta azt, hogy, nem szabad veszni hagyni ezt a világot, és ha már úgyis van néhány ötlete, és Tony is éppen munkanélküli, hát megpróbálja összehozni ezt a projektet. A lemez először Giuntini saját kiadójánál, 1999-ben jelent meg, és kellő promóció hiányában bele is szürkült a grunge-korszak lecsengésével egyre inkább magárataláló heavy metal mezőnybe. Kár, hiszen a Giuntini/Martin párosnak nagyon jó kis anyagot sikerült összeraknia. A számomra teljesen ismeretlen olasz muzsikusok is jó formát mutattak, az olyan dalok pedig, mint a monumentális "Letters From The Dead", a technikás riffre épülő "Shadowlands" és a csodálatos power-ballada, a "Saved By Love" ugyanazokat a mágikus pillanatokat hozzák vissza, mint a Tony Martin éra Sabbath klasszikusai. Érzésem szerint azért egy-két tölteléknóta is helyet kapott a lemezen, de ez mit sem von le értékeiből, az újrakiadásért pedig egyenesen piros pont jár a kiadónak.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)