Giuntini Project III (2006)
Már az első szám alatt elfogott a deja-vu érzés, hiszen a 90-es években ugyanez történt velünk. Tony Martin kiadott egy szólólemezt, ami nem volt ugyan rossz, de amit igazán hallani akartunk tőle, azt mégsem ő, hanem a Giuntini Project szállította le. Néhány év elteltével a történelem, ahogy szokta, ismételte önmagát. Megjelent Tony Martin második szólólemeze "Scream" címmel, mi pedig csóváltuk a fejünket, mert – legyünk őszinték – combosabb anyagot vártunk tőle. Erre mi történik? A semmiből előbukkan Aldo Giuntini, akinek mintha csak küldetése lenne, hogy helyrehozza az énekes tévedéseit, és letesz az asztalra egy erőtől duzzadó, szinte hibátlan korongot, természetesen ezúttal is Tony Martin-nal a mikrofonnál. Ha belegondolok, hogy Giuntini ezen kívül tényleg nem igazán hallat magáról a zenei színtéren, két eshetőséget tudok elképzelni. Egyik, hogy Tony hívja kétségbeesetten a gitárost; "Ciao Aldo! Gitározgatsz még? Képzeld el, kicsit eltoltam a szólólemezemet, azt hittem mindenki zabálja majd, hogy a fiam gitározik, én pedig hegedülök, de tévedtem. Nincs véletlen néhány bika témád? Elénekelném őket, te is jól jársz…" Vagy a másik: "Hello Tony! 6 évet melóztam azon, hogy egy nagyon erős lemezt tudjunk kiadni. Vállald el és meglátod, hogy minden szaklap elismerően szól majd róla. Még ma átküldöm a számokat, gondold át…" Ha nem is szóról-szóra, de az utóbbit valószínűsítem. És valóban. Ez a lemez kitűnő, üresjárat nélkül. Aldo Giuntini gitárosként is sokkal jobban teljesít, mint legutóbb. Élmény hallgatni energikus, de alapvetően old-school riffjeit, szólói meg egyenesen gyilkosak. És a lemez még csak nem is erről szól, hanem az óriási dalokról. Tony Martin bombaformában énekli végig a lemezt, és tényleg nincs is értelme a szemezgetésnek, 13 nótán keresztül magas a minőség. Magam is hangulatomtól függően találok éppen aktuális kedvenceket, de ha tehetem, inkább az elejétől a végéig meghallgatom, ahogy most is… éppen a "Que Es La Vida" szól … mekkora dal! … Te jó ég! … Végem van!
Túrisas
(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)