Tulajdonképpen akár jól is járhattunk volna, hiszen a Savatage nem oszlott fel, Oliva és Chris Caffery is aktív, és ugyanez mondható el a Zak Stevens-ről is. Csakhogy nem jártunk jól.

A Savatage, ha papíron létezik is, tetszhalott. A Jon Oliva’s Pain első lemeze dalok tekintetében még a (szerintem indokolatlanul) sokat szidott utolsó Sava korongtól is elmaradt, a zseniális hangú Zachary, pedig hiába igyekszik minden erejével az "Edge Of Thorns" zenei hagyatékát továbbörökíteni saját bandájával, valahogy mégsem sikerül elkapnia a fonalat. Jóindulattal is csak a Sava-függőségben szenvedők elvonási tüneteinek enyhítésére alkalmas.

Magam is a szenvedélybetegek ez utóbbi csoportjához tartozom, ezért mindig reménykedve várom a Család tagjainak külön-külön megjelenéseit. A CIIC új anyaga ezúttal is egy jól megszólaló USA-power, remek zenészekkel, és egyenletes színvonalat mutató jó dalokkal, sajnos katarzis-élmény nélkül. Ha az énekes nem énekelte volna fel a "Wake of Magellan" alapművet, akár még lelkesedni is képes lennék a Burden Of Truth-ért.
 
Mindenesetre hallgatom, hiszen addig sem remeg a kezem, de titkon továbbra is a nagy összeborulást várom.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 146. számában jelent meg.)