No, kérem! A lemezborítón egy nagyon csúnya, erősen Freddy Kruger-re hajazó csuklyás bácsi icipici kis koponyákat sütöget ördögöcskékké alakuló lángnyelvek fölé hajolva. Egy elszabadult lángördög pedig felpattan egy holló(?) hátára, és átöleli a nyakát lángkarjával. Azt a mindenit!

És ilyenkor tegyem be a CD-t és próbáljam előítéletek nélkül meghallgatni. Bocs, de nem tudom, így a MP a mínusztartományból indulva volt kénytelen nekivágni a megmérettetésnek.

Szerencsére a fiúk nem az év borítója versenyre neveztek, tehát innentől kezdve a kritika átcsap méltatásba, hiszen a zene elsőligás, férfias, erőteljes, és kellő döggel lemezrepréselt power metal, valahol annak szikárabb amerikai (Vicious Rumors) és dallamosabb európai (Firewind) mezsgyéjéről, azért leginkább utóbbi dominanciájával. A húzós és dallamos "Master Of Sins" például egy spontán elhatározott visszaléptetésnek köszönhetően mindjárt kétszer egymás után volt kénytelen pörögni otthon, profi léggitárkísérettel megtámogatva a szoba közepéről, ahogy kell.

A negyedik lemezét megjelentető, görög, svéd, német arcok alkotta nemzetközi csapat, az azóta már távozó aktuális metal-hangya Gus G gitáros (Dream Evil, Firewind, stb.) támogatásával nagyon korrekt anyagot tett le az asztalra. Gus G kvalitásaira most külön nem térnék ki, de nyílván nem véletlen, hogy magas az árfolyama a metálpiacon. Külön dicséret illeti azonban R. D. Liapakis énekest, akinek bika hangja és dallamérzéke a lemez egyik erőssége. A magasabb hangok is határozottan, erővel törnek elő a tüdejéből. Neki köszönhetően a kevésbé ütős szerzemények is élvezhetőek. A görög rajongók lelkesedését ismerve, nagy ünnep lehet arrafelé egy Mystic Prophecy buli, még azzal együtt is, hogy a haza és a próféta személye egymással nem mindig kompatibilis.

Ha a lemez kicsit változatosabbra sikerül, és még néhány "Master Of Sins" kaliberű dalbomba is felkerül rá, lelkesedésem határtalan lenne. De így is nagyon jó!

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 140. számában jelent meg.)