Kiadó:
InsideOut Music

Honlapok:
www.reingoldmusic.com
myspace.com/reingoldmusic
myspace.com/karmakanicmyspace

Zenészek:

Göran Edman - ének
Jonas Reingold - bőgő
Lalle Larsson - billentyűk (OminoX)
Krister Jonsson - gitár (OminoX)
Csörsz Zoltán - dobok

Vendégzenészek:

Tomas Bodin - billentyűk
Andy Tillison - Hammond
Theo Travis - szaxofon

A meglehetősen furcsa névre keresztelt Karmakanic (karma + autószerelő?) a Flower Kings-ből már ismert bőgős, Jonas Reingold oldalági próbálkozása (side project-je), amely 2002 óta immár a harmadik albummal jelentkezik. Itt megjegyzem, hogy szívem szerint nem is erről a lemezükről írnék, hanem az elejétől végig zseniális "Wheel Of Life"-ról (2004), de az ugye már nem kurrens (bár vitathatatlanul maradandó, főleg, ami a "Where The Earth Meets The Sky" című grandiózus prog-gyöngyszemet illeti).

Nem áll szándékomban egyetlen Roine Stolt rajongót sem megsérteni, de (talán nem túl szerény) véleményem szerint Jonas Reingold jobban tenné, ha inkább a Karmakanic-ra összpontosítana. Nem vonom kétségbe a Flower Kings elért eredményeit, sem zenészeinek kiváló képességeit, de a Karmakanic bizony egy jobban sikerült "vegyületnek" tűnik. És persze a jó Görény Edman vokális adottságai messze fölülmúlják Roine Stolt-ét: ez egyszerűen nem képezheti vita tárgyát. Ráadásul a fogósabb (ha úgy tetszik, AOR-osabb) dallamok is komoly előnyt jelentenek a mérlegeléskor.

A Flower Kings-szel való összehasonlítás természetesen adott, az "autószerelők" is megannyi jazz-es betéttel megtűzdelt progresszív rockot játszanak, de itt egy sokkal "szimfonikusabb" hangzással találkozunk, ugyanakkor a stílusok közötti csapongás is sokkal merészebb, főleg a jazz javára, ami persze köszönhető elsősorban Lalle Larsson billentyűsnek és Krister Jonsson gitárosnak. Őket néhány elvetelemült jazz fusion rajongó talán már ismeri az OminoX nevű formációból; egészen kivételes képességű szólisták, akik stúdiózenészként sokféle stílusban bizonyítottak már.

A megszokott recept szerint az új album is egy több mint 10 perces (ezúttal majdnem pontosan 20 perces) összetett opusszal nyit (Send A Message From The Heart), amely bőségesen szolgál zenei csemegével. Ezt követően a lemez határozottan belassít: úgy látszik, autószerelőink mostanában sokkal meditatívabb hangulatban bütykölnek a műhelyben. Az egyetlen némileg pattogósabb tétel a groove-os "Let In Hollywood". A címadó nóta is egy hosszabb (13 perces), de azért változatos ballada. Mi tagadás, ezek után a lemezt záró kétrészes "Eternally" második felében jólesett volna egy komolyabb beindulás.

Akinek zenei tájolója engedelmesen beáll a Pink Floyd, Spock's Beard és Neal Morse által megdelejezett irányba, akinek izgalmasan hangzik ez az egzotikus AOR, jazz, klasszikus zenei turmix, az sürgősen zárja magára az ajtót és merüljön el ebbe a szokatlan zenei világba...  de ha lehet, inkább a 2004-es "Wheels of Life" albummal kezdje.

Tartuffe