Nem hackelik a blogunkat és nem is tartanak fogva nu metal rajongók fejemhez fegyvert szegezve, hogy legnagyobb kedvenceikről lelkendezzek. Ilyenre csak akkor gyanakodjatok, ha majd a töttyedtsütis Fred Durst tehetségéről és páratlan képességeiről áradozok itt a blogon, Ronnie James Dio ellenében. (Ez esetben egyébként még lehet, hogy a mártírhalál lehetőségét is végiggondolnám).

Nem történt tehát semmi, azon kívül, hogy nézegetem - szigorúan az egészségre káros szint alatti dózisokban adagolva – a Slipknot koncert DVD-jét, és megfogalmazódik bennem immár sokadjára is: ez valami hihetetlen teljesítmény, egészen elképesztő súlyú zenei mészárlás, sokkolóan elvetemült, gonosz pillanatokkal és képekkel, mindent söprő energiával, a legutolsó eszelős mozdulatig megkoreografálva és kigyakorolva.

Attól a pillanattól, ahogy a legkevésbé idegrendszer-barát intro-zaj és filmecske után szó szerint berobbannak a színpadra, eszeveszett a pusztítás.  Beteg maszkokban, kezeslábasban támadnak, és ahelyett, hogy mindenki hanyatt-homlok menekülne kifelé a teremből, egyemberként pulzál, hullámzik a tömeg a koncert végéig.

Olyan profin van vágva és filmezve az anyag, hogy szinte rabul ejtenek a képsorok, "ilyen nincs b@zdmeg!" kifakadásokkal bámulom a képernyőt, és minden erőmmel azon vagyok, hogy háromszámonként pihenőt iktassak be. Nem szokta a cigány a szántást, félek, hogyha egyben nézném, visszafordíthatatlan folyamatok indulnának el, és onnantól semmi nem garantálná, hogy szegény szomszéd Marika nénit ne végezzem ki lassan és kéjesen az elektromos sövényvágóval, ami ráadásul az övé és csak kölcsönben van nálam hétvégére.

Nem az én zeném, és bár a legutóbbi "All Hope Is Gone" egészen hallgathatóra sikerült, az Iowa turné londoni állomásán forgatott cucc nem biztos, hogy audio formátumban is érdekelne. Zenei szempontból én csak Joy Jordison dobos teljesítményét tudom értékelni, ő viszont konkrétan a gyomromban üti végig a másfél órát, irgalmatlan technikával és egy bölény erejével. A többi nyolc lidérc pedig dolgozik inkább, mint klasszikus értelemben véve muzsikál, de legalább gályarabként, akiknek az élete függ mindettől.

Hatásos ez, nagyon is az. Egy igazi méregtelenítő kúra. Ha mértéktelenül visszük be a szervezetbe, úgy járhatunk, mint szegény Ötvös Csöpi, ha mértékkel, akkor kitakarítja a napi szennyet, akár Draskovics Tibuszig, vagy Kolompár Orbánig bezárólag.

A világ egyik legintenzívebb koncertbandája és az egyik legprofibb koncert DVD, amit valaha láttam.  

Túrisas