Elnézést kérek, ne haragudjatok, de egyszerűen nincs érvem amellett, hogy a progresszív metal szerelmeseinek miért is kellene ezért az anyagért bemozdulni.

Félreértés ne essék, lehúzni sem fogom (az izzó magmáig), mert minden, a stílus szeretetéhez feltétlen szükséges részletében állja a sarat a lassan tizenöt éve aktív, de közben csak négy lemezt megjelentető norvég csapat. Mindenki képzett muzsikus, a megszólalás is jó, sőt miután berágtam azon, hogy a sokadik meghallgatás után is jószerével idegen testként feküdt az asztalon a kis promóciós papírtokjában a korong, egy, a mazochizmus határait feszegető, ötmeghallgatásos intenzív kúrával büntettem meg magam. Ennek végén már ketten kezdtünk kivetkőzni. Én emberi mivoltomból, ők pedig a totális jellegtelenség álcaruhájából. Egyikünknek sem sikerült mindez maradéktalanul. Halkan jegyzem meg, ennyi ismerkedés után a legelborultabb kortárs szerzők műveit, talán még egy Gustav Mahler szimfónia összes szekundtorlódását is ismerősként, önfeledten üdvözöltem volna. Igaz, akkor az emberi mivoltnak is lőttek.-)

És hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a csapat nehéz dallamokkal operál, amelyhez idő kell. A DM a részletek megközelítő hibátlanságában is egy merő nagy jellegtelenség, ami arról ismerszik meg, hogy ellenáll az időnek, de még csak véletlen sem "örökzöld" értelemben. Nem lehet megismerni, és az idő múlásával úgy megszelidíteni, ahogy mondjuk a Kis Hercegnek a rókát sikerült.

Tökéletes háttérzene, mert azt hihetnénk, hogy valami nagyon minőségi progmetal dübörög, míves gitárjátékkal, vastag megszólalással, nagy groove-okkal, szőrős énekhanggal, ami igaz is, csak éppen soha nem áll össze belőle semmi koherens, az égadta egy világon. Ha hasonlítani kell őket valakikhez, akkor a szintén tökismeretlenségben kimúlt Kenziner lehet a jó megfejtés, nem is annyira a neoklasszicizmus (itt az nincs nagyon), hanem a Firewind zenekart is megjárt Stephen Fredrick énekhangját és dallamait tökéletesen leutánzó Sindre Antonsen énekes miatt.

De hogy teljesen igazságtalan se legyek, tárgyilagosan kijelentem: verném a seggem a melegpörnyébe, majd farokfölvágva rohannék, ha egy ilyen színvonalú zenekarba meghívást kapnék. Akár roadként is…

Túrisas