Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.vandenplas.de
myspace.com/vplas

A német progresszív metál bandák úgy tűnik, kezdenek saját hangjukra találni, amelynek részét képezik a kövér, karcos riffek, a nagyzenekari aláfestés, az epikus hangvétel és a drámai, összefüggő történetek. Ezeknek az önmagukban nem kifejezetten egyedi elemeknek különféle sajátos egyvelegei találhatók meg a Tomorrow's Eve, Red Circuit, Ivanhoe, és természetesen a Vanden Plas utóbbi időkben megjelent albumain. Érdekes, hogy valamilyen formában Markus Teske producer és Andy Kuntz (Vanden Plas frontember) általában ott serénykedik valahol e megjelenések környékén.

A Vanden Plas előző lemezére, amely tulajdonképpen a Monte Cristo grófja történet modern zenei átirata (Christ 0, 2006), Túrisas cimborával teljes egyetértésben gyógyultam rá anno, annak ellenére, hogy a banda korábbi lemezei nem tudtak igazán lázba hozni. Ennek egyik oka éppen Andy Kuntz erősen nazális orgánuma volt, de a kiváló Abydos projekt óta (2004) folyamatosan barátkozom vele. A "Christ O" már egy kiforrott, saját hangját megtalált, magabiztos együttest mutatott, így minden okom megvolt a lelkesedésre, amikor négy hosszú év után bejelentették egy új concept-album megjelenését.

A történet ezúttal egy furcsa időutazásról szól: a főhős egy apokaliptikus látomástól és egy ószövetségi jövendöléstől indíttatva a XVI. századi Rómából a Krisztus korabeli Jeruzsálembe utazik időn és téren át, ahol rákényszerül, hogy szembenézzen Isten rá vonatkozó, megmásíthatatlan akaratával. A Vanden Plas manapság sokat foglalkozik a zenei színház (musical) világával, s ez szövegszerűen és zeneileg is könnyen tetten érhető.

A "The Seraphic Clockwork" kimondottan teátrális anyag, de nem úgy, mint a "Hair" vagy a "Jézus Krisztus Szupersztár", hanem sokkal keményebben, egyneműbb módon, ahogy az egy progresszív metál formációhoz illik. Nehéz – ha nem lehetetlen – külön-külön dalokban gondolkodni, és a megbízható értékeléshez rengeteg hallgatás szükségeltetik. Mindenesetre több, mint amire eddig lehetőségem volt. Ennek ellenére kis esélye van annak, hogy melléfogok, amikor azt mondom: a "Christ O"-hoz hasonló súlyú és minőségű lemez született, amellyel megint a 2010-es év tavalyinál sokkal erősebb élmezőnye gazdagodott.

Tartuffe