Kiadó:
Century Media Records

Honlapok:
www.firewind.gr
myspace.com/firewind

Két fontos változás is beállt a görög Firewind háza táján a legutóbbi album 2008-as megjelenése óta. Mark Cross dobost előttem tisztázatlan okok miatt kitették a csapatból, helyére pedig Michael Ehré (Uli Jon Roth, Metalium, Kee Marcello) került; először csak a turnéra kisegítőként, majd végleges igazoltként. Ennél jelentősebb esemény volt, hogy Gus G. (akit anno, 1980-ban még Kostas Karamitroudis-ként anyakönyveztek) fölkeltette Sharon Osbourne érdeklődését, így rövid úton az alkoholproblémákkal küzdő Zakk Wylde helyén találta magát Ozzy mellett. Egy ideig kétséges volt, hogy ezek után folytatódik-e a Firewind pályafutása, de Gus G. sietett megnyugtatni mindenkit, hogy nincs szándékában jégre tenni a kemény munkával fölfuttatott bandát.

Tekintve, hogy a "The Premonition" klasszikus heavy metal kategóriában a 2008-as év legerősebb európai megjelenése volt, ostobaság is lett volna szélnek ereszteni a jól bevált fölállást. Miután biztossá vált, hogy a tehetséges görögök nekiugranak egy új lemez fölvételeinek, már csak az maradt kérdéses, hogy képesek lesznek-e tartani az "Allegiance" és a "The Premonition" által megszabott magas színvonalat. Gus G. szereplése miatt a Sharon által kiválóan menedzselt "Sötétség Hercege" oldalán, az eddig igen gyér médiafigyelem erős (és tüzes) hátszéllel támogat(hat)ja meg a csapatot, ezért alighanem komoly nyomás nehezedett az együttesre, hogy kellőképpen ki tudják használni ezt a helyzeti előnyt.

Sajnos több hallgatás után is az a benyomásom, hogy a Firewind most egy fontos lehetőséget baltázott el. Arról szó sincs, hogy a "Days Of Defiance" gyenge lemez lenne, sőt tulajdonképpen az eddigi legjobb formáját mutatja a gárda: Gus G. a csillagokat is leszólózza az égről, Bob Katsionis pedig - Gus G. kifejezésével élve - a USS Enterprise térhajtóművének sebességével kezeli hangszerét (pl. az instrumentális "SKG" című számban), de sajnos most nem sikerült olyan azonnal szerethető "slágereket" írni, mint a "Falling To Pieces", "Head Up High" vagy a Túrisas kislánya szerint is rendkívül fülbemászó "My Loneliness" (persze "Nyáron mi lesz?" szöveggel, különben mi értelme volna?).

Azért akadnak itt fincsi kis nóták, mint az energiáktól duzzadó "World On Fire", az Apollo által írt középtempós "Embrace The Sun", vagy a "Broken" című remekbeszabott ballada. Ez mondjuk egyéni ízlés dolga, de a nem túl karakteres speed power zakatolások helyett szívesebben hallgattam volna olyan közönségénekeltető, slágergyanús dalokat, mint pl. a "Cold As Ice". Aki számról számra haladó elemzést vár (ezen az oldalon hiába), annak ajánlom Gus G. és Apollo neten közzétett kommentárját (itt).

A "Days Of Defiance" voltaképp kiváló lemez; egyetlen hibája, hogy a "The Premonition" után jelent meg, és minden igyekezete ellenére is belesápad az összehasonlításba.

Tartuffe