Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.bloodbound.se
myspace.com/bloodboundonline

Az a képi és szövegvilág, amit a Bloodbound kezdettől fogva képvisel nem egyszerűen távol áll tőlem, de egyenesen a bélésem fordul ki tőle. 2009-ben mégis kivételt tettem velük, mert a nagynevű énekes, Urban Breed csatlakozásával és lényegesen emészthetőbb, okkult marhaságoktól mentes dalszövegeivel olyan anyagot sikerült összehozniuk, amiről csakis az elismerés szavaival tudtam nyilatkozni (itt). Nem is sok híja volt, hogy lemaradt az éves Top 10 listáról...

Akkoriban azt írtam: "úgy tűnik, végre minden a helyére került a srácoknál." Sajnos nem volt igazam, mert újabb tagcserék következtek, Urban Breed helyére Patrik "Pata" Johansson került a Dawn Of Silence-ből. Ez az ifjú titán nem tévesztendő össze sem Nils Patrick Johansson-nal (Astral Doors, Wuthering Heights), sem pedig Yngwie dobosával, Patrick Johansson-nal. Meg kell szoknunk, hogy a svédeknél semmit sem jelent a névazonosság, mert kb. annyi Johansson van arrafelé, mint mondjuk Kovács vagy Szabó nálunk. A Dawn Of Silence-ben pl. éppen három van, és semmilyen rokonságban sem állnak egymással. Pata Johansson tehát átigazolt az Olsson-bandába (Bloodbound), akik persze nagyon jól jártak vele, mert nemcsak kiváló énekes, de hangja még hasonlít is a "Városi Fajzatéra".

Az együttes nyilatkozata szerint a Mark Wilkinson (Iron Maiden, Judas Priest, stb.) által tervezett lemezborító a minősíthetetlenül primitív Nossen nevű mascot-tal a régi Bloodbound föltámadását jelképezi, mert mindenképpen szerettek volna visszatérni a "Nosferatu" (2005) album hangzásához. Ezt én csak sajnálni tudom, mert számomra éppen a "Tabula Rasa" kifejezetten modern, jellegzetesen skandináv power vonala volt szimpatikus (olyan párhuzamokkal, mint a Heed, Disdain, Thunderstone), miközben ez a germán, Helloween-os és Blind Guardian-es fölhangokkal tarkított Hammerfall koppintás az Iron Maiden-től kölcsönzött nagyívű, hősies refrénekkel az én szememben mindenképpen visszalépés.

De nem kell az én fanyalgásomat halálosan komolyan venni. Iron Maiden és klasszikus euro-power rajongók ezt az anyagot igazi csemegeként fogyaszthatják, mert zeneileg teljesen rendben van, sőt a booklet-et nézegetve még nosztalgiázhatnak is egyet azokról az időkről, amikor Eddie még nem űrutazó "Alien" volt, hanem igazi láncos, démoni szörnyeteg, sőt a Helloween gonosz tökfeje is rendre ott szerepelt a borítókon... Brrr!... De tényleg!...

Tartuffe