Nem csak azért hagyja el a rendet a beszámoló, mert az van a tartalmi részben, ami, hanem mert a rend azt kívánná, hogy az írás végén Tartuffe, vagy rosszabb esetben Túrisas neve álljon. De lám! Hogy trojka-e lettünk, nem tudom még, de hogy jó irányba halad a dolog, az tuti! Fogadjátok szeretettel Andreát, ahogy mi már ezt megtettük tegnap.

Ez egy élménybeszámoló, bár nem az én saját élményeimet számolom be. Még nem csináltam ilyet. Kicsit olyan, mint mikor az ember pornófilmet néz, ahelyett, hogy csinálná. Hogy miért teszem mégis? Mert néha az emberek tudnak olyan vehemenciával beszélni a saját élményeikről, hogy az határozottan megindító tud lenni. Kapsz egy levelet, egy telefont és érzed, hogy valami nagyon fontosról maradtál le. Valamiről, amiben benne volt a kezed, a munkád, és ami nemhogy az emberek megelégedésére szolgált, hanem még olyan élményekkel is gazdagította őket, ami egy életre meghatározó lesz a számukra.
 
2011. július 13. több ember életében fontos nap mostantól. Ezen a napon a Petőfi Csarnokban Whitesnake koncert volt. A koncert után pedig afterparty. Ez a PeCsa Cafe "találmánya" és működik. Július 13-án két zenekar, a százhalombattai (R)Evolution és a budapesti Twister szórakoztatta a nagyérdeműt a szabadtéri nagyszínpados happening után. A Twister nemrégiben rukkolt ki az első lemezével. Hamarosan lemezbemutató, a srácokon úrrá lett egy folyamatos izgalom, vagy, ahogy a költő mondja, "36 fokos lázban égek mindig..."

Biztos készültek erre a koncertre is, hiszen a lemez megjelenése óta a website-juk vendégkönyvét ellepték a rajongói hozzászólások és az internetes közösségi oldalakon is napról napra több "lájkoló" jelenik meg, ők pedig bár amatőr zenekar, mégis profik. De volt egy kis kétely. Ami nem baj, hiszen ha mindig mindent tutira veszünk, nagyon fájdalmas tud lenni a pofára esés.

De itt erről szó sem volt. Az emberek jöttek. A Twisterre. És nem hogy jöttek, de sokan és felkészülten. Létezik annál nagyobb boldogság egy zenész számára, mikor a rajongók vele együtt éneklik a dalait? Nem hiszem. Ez az élmény jutott tegnap este a Twisternek. Miket beszélek? Jutott? Járt!

A (R)Evolution sem felejti el ezt a napot soha. A koncertjük alatt a színpadhoz sétált Scott Travis, a Judas Priest dobosa és megkérte őket, hogy nyomjanak egy kis blues jamet. Sajnos a srácok arcát nem örökítették meg fotók, de el tudom képzelni, ahogy Ti is, gondolom. Nem sok magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy együtt zenélhetett egy igazi sztárral. Mert ugye van olyan, hogy a híres zenészek hajlandóak együtt fotózkodni a rajongókkal, autogramot osztogatni, de ezek mind olyan "kötelező elemek", mint a jégtáncban a leszúrt rittberger. De hogy a Judast Priest dobosa megkér egy zenekart, hogy hadd üljön be mögéjük dobolni! Na, ez eddig csak a (R)Evolution zenekarral történt meg. Scott megígérte, hogy a Szigetes koncert másnapján ismét ellátogat a Pecsa Cafeba és magával hozza Richie Faulknert is. Augusztus 12. péntek. Én ott leszek:)

A bevezetőben említett telefont Hajnal Gábortól kaptam reggel. Igen, ő volt anno a Piramis menedzsere. Most a PeCsa Cafeban szervez. A hangja tele volt izgalommal, ahogy a Twister és a (R)Evolution zenekar tagjainak hangja is. Akkor döntöttem el, hogy megírom ezt a beszámolót. Hogy tudjátok és lássátok: nincs minden veszve a magyar zenei életben. Vannak jó koncertek, vannak koncertre járók, és vannak csodák.

Boltsek Andrea