Andy Timmonst, bár lemezek százezreit adta el világszerte és olyan nagy nevekkel játszott már együtt, mint Kip Winger és Simon Philips, a szakmai sajtó is gyakran "the unsung hero"-nak, magyarul: a meg nem énekelt hősnek titulálja. Nem pontosan értem az okát, de a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan aktív muzsikust fele akkora médiafigyelem sem kíséri, mint semmivel sem tehetségesebb pályatársait. Csak azóta kapott valamivel nagyobb hírverést, mióta Steve Vai kiadója, a Favored Nations fölkarolta. A "That Was Then This Is Now" (2002) című albumát Túrisas kolléga igazi instrumentális gitár-alapvetésnek tartja, és az egyik legnagyobb kedvence.

A "Gone" című remekbe szabott ballada azért került be az "ügyeletes kedvenc" rovatba, mert egyrészt szimplán zseniális, másrészt a 2001. szeptember 11-i New York-i tragédia emlékére íródott, s ennek éppen ma van az évfordulója. Ez utóbbi tény persze csak arra ad magyarázatot, hogy miért éppen most, milyen apropóból ragadt be a nóta a lejátszómba.

Bár a dal egyáltalán nem pörgős, és Timmons leheletfinoman, fokozatosan, jó drámai érzékkel bontja ki a témát, érzelmileg kifejezetten felfokozott, fölkavaró élményt nyújt az értelmetlen emberveszteség és az erkölcsileg igazolhatatlan agresszió fölött kesergő "Gone". Ahogy az USA sem lesz már a régi 9/11 után, úgy a szerzeményt figyelmesen meghallgató személy sem kerülheti el, hogy hassanak rá a hátborzongatóan szép dallamok, a hol melankolikus, hol zaklatott, hol lágyan simogató, hol dühösen csapongó gitárjáték. Ha lehet ilyet mondani, Timmons (mint valami kortárs Musszorgszkij) egész élénk képet fest a hangjegyekkel, pl. a 3. perc körül szinte megjelennek lelki szemeink előtt a száguldva szirénázó rendőr és tűzoltókocsik.

A youtube-os video az Andy Timmons Band texasi koncertjén készült DVD-ről való (2008). A Granada Theaterben, 2006. május 2-án tartott koncerten egy az egyben elnyomták a "Resolution" album anyagát. Bár a hangminőség kiváló, sajnos a színpadkép és a fényképezés nem a legemlékezetesebb, és a játékidő is hervasztóan szűkös – kevesebb, mint ötven perc… de legalább hiánypótló.

Tartuffe