Kiadó:
Golden Core (Zyx)

Honlapok:
www.subsignalband.com
facebook.com/subsignal

Épp egy hónapja, hogy az ex-Sieges Even és Dreamscape tagokból álló Subsignal első lemezéről merengtem. Akkor már tudtam, hogy rövidesen piacra dobják a várva-várt folytatást, amivel kapcsolatban megjegyeztem: "Semmi kétségem sincs afelől, hogy zseniális darab lesz. Már dörzsölöm a tenyerem és készítem a pénztárcám..." A pénztárcámat valóban készítettem, már meg is rendeltem a lemezt, de a mondat első felével kapcsolatban, bár lényegileg teljes egyetértésben vagyok korábbi önmagammal, vannak bizonyos megjegyzéseim.

A lemez tehát tényleg nagyon-nagyon jó, de véleményem szerint lehetett volna akár jobb is; mindenképpen dicséretet érdemel a vegytiszta hangzás, a még zúzósabb riff-munka, a pattogósabb ritmusok, a gazdag billentyű-támogatás és az aprólékosan kidolgozott kórusok okán. A "The Lifespan Of A Glimpse" című nótában még egy kellemes orgánumú hölgy is énekel, úgy látszik, ez manapság divattá lett német progresszív csapatoknál.

A negatív előjelű, vagy inkább úgy fogalmaznék, a számomra kevésbé szimpatikus változások között meg kell említenem a Menses-Steffen szerzőpáros határozott el-YES-esedését. Mensesre heveny Jon Anderson-itisz tört rá, s bár a Yes-nek alaphangon rajongója vagyok, Mensesnek eddig határozottan saját "hangja", stílusa, dallamvilága volt, ami most helyenként hozzáértőknek viszonylag könnyen lenyomozhatóvá vált -- ráadásul itt-ott Steve Hogarth (Marillion) zenei ujjlenyomatait is föl lehet fedezni (címadó nóta). Ennél azonban furcsább nekem, hogy Steffen is elő-elő veszi Steve Howe manírjait (pl. a "Sanctuary" szólójában), pedig ő ennél lényegesen képzettebb, technikásabb gitáros.

Azt sohasem lehetett állítani, hogy Menses dallamai a könnyen emészthető, azonnal megjegyezhető, slágergyanús kategóriába tartoztak volna, most azonban még a szokottnál is többet kell barátkozni velük, sőt egyes helyeken – félve mondom ki – némileg laposkásnak is tűnnek. Ezt az akadékoskodást azonban tudja be az olvasó annak, hogy elkötelezett fanként 110 százalékot várok el a fiúktól. Kategóriájában a "Touchstones" igazi gyöngyszem, így érvényes a korábbi kijelentésem: "dörzsölöm a tenyerem…", megint kiváló CD áll a házhoz.

Tartuffe