Andy Timmons Band Plays Sgt. Pepper (2011)

Kiadó:
Favored Nations

Honlapok:
www.andytimmons.com
myspace.com/andytimmonsband

Andy Timmons éppen két hónappal ezelőtt, szeptember 11-én szerepelt nálunk az "Ügyeletes kedvenc" rovatban a new york-i ikertornyok tragédiájában elhunytakhoz írt rekviemjével (itt). Akkor még nem tudtam, hogy Timmons, aki Mike Portnoyhoz, Neal Morse-hoz és Paul Gilberthez hasonlóan fanatikus Beatles rajongó, két éve dolgozik azon, hogy a korszakalkotó Beatles klasszikus, a "Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band" (1967) instrumentális földolgozását elkészítse.

Timmons sokat mókolt a fölvételekkel, állítólag szándékosan nem is hallgatta meg a lemezt, csupán emlékezetből játszotta föl a dalokat, hogy ne szolgalelkű tribute szülessen. Ha ez igaz, és nem csak amolyan reklámduma, akkor Timmonsnak elképesztő zenei memóriája van, és a Sgt. Pepperst annak idején tényleg rongyosra hallgatta.

Sosem voltam nagyon bogaras típus (azaz egy fanatikus beatle), de azt egy zeneileg átlagosan művelt kritikus (még ha önjelölt is) sosem vonhatja kétségbe, hogy a "Bors őrmester" Lennonék csúcsteljesítménye volt, amivel valóban korszakalkotó alapművet hagytak a hálás utókorra. Ettől persze független az az egyébként teljesen jogos kérdés, hogy van-e értelme instrumentális gitáralbumot készíteni belőle. Meglátásom szerint, akármilyen jó munkát is végzett Timmons, sokszor kilóg a lóláb, hogy a vokális melódiákra épülő darabok nem gitárra íródtak. Timmons keze azért így is alaposan megszalad néhány számban, amit pl. a Harrison által jegyzett "Within You, Without You"-ban művel, egészen káprázatos.

A modern hangzás és gitárjáték felé nyitott Beatles rajongók igazán nem panaszkodhatnak, mert Timmons főhajtása a brit világsztárok előtt tiszteletteljes, zeneileg változatos és olyan dögöt kölcsönöz egy időtlen klasszikusnak, ami az akkori fölvételeket még nem jellemezhette. Egészen biztos vagyok benne, hogy George Harrison (Isten nyugosztalja!) elismerőleg nyilatkozna róla. A Sgt. Pepperről lemaradt kislemezes "Strawberry Fields Forever" jól eltalált, kellőképpen pszichedelikus földolgozása és bónuszként való szerepeltetése a tribute album végén pedig igazi hab a tortán.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika