Timesailor: Once Upon A Time (2011)

Honlap:
myspace.com/timesailorband

Az közismert Törökországról, hogy az iszlám világ egyik legszekulárisabb állama, és valószínűleg ezzel összefüggésben, elég komoly rajongótábora van a fémes zenéknek. Érdekes színfoltja a szimfonikus hajlamú power metálnak a török Mezarkabul (Pentagram) és a Dreamtone & Iris Mavraki's Neverland. Ezért talán nem is olyan nagy meglepetés a Timesailor megjelenése a Boszporuszon túlról.

A török fővárosban alakult zenekar eredetileg az Apoplexy (szélütés) nevet viselte, de a sok hasonnevű banda (???) miatt névváltoztatásra kényszerültek, amivel szerintem csak jól jártak. Nem fér a fejembe, miért akarná bárki is egy olyan ronda betegségről elnevezni az együttesét, mint az agyvérzés. Akárhogy is, az "időutazó tengerészek" rögtön egy ambiciózus anyaggal lepték meg a gyanútlan világot.

A "Once Upon A Time" (Egyszer volt, hol nem volt) a címéhez illően mesélős, teátrális, billentyű-gazdag (a szintis egy hölgy), progresszív hajlamú euro-power valahonnan az Avantasia, Soulspell és Rhapsody Of Fire környékéről. A lemez mindjárt egy nyolcrészes, nagyszabású opusszal indít (Dreamwalker) mintegy 28 percben. A bandában két énekes van, egy férfi (Bulutay Güneş) és egy nő (Damla Özdemir), akik a nótákban felváltva dalolásznak. Güneş hangja engem sokban Henrik Båthra (Darkewater, Harmony) emlékeztet.

A Timesailorrel szemben mindössze annyi kifogásom lehet, hogy Burak Kahraman gitáros, jóllehet "szakos", mégsem kimondottan virtuóz, és ez bizony ebben a műfajban hendikeppnek számít. Mindenesetre ebben a formációban benne van az a bizonyos plusz (vagy X?), ezért mindenképpen érdemes lesz rájuk odafigyelni. Hogy a guta üsse meg! Hát még a törökök is előttünk járnak? Hol marad a török áfium ellen való magyar orvosság?

Tartuffe

Címkék: lemezkritika