Amikor még Rockinform munkatársként kézbevettem és átnéztem a havi promóciós csomagban lapuló CD-ket, nem Király Pitta bemutatkozó lemeze volt az, amiért minden mást félredobtam, mert a tapasztalat az mutatta, hogy a magyar vidék rockéletében olyan ritka az említésre méltó produkció, mint iskolai menzán a szarvasgomba köret.

Aztán némi tili-toli után csak bekerült a lejátszóba (részemről ugye kis híján "barna hang"), mert a lapzárta kikövetelte és innen ugye már történelem. Persze, már amennyire mi itt a blogon történelmet írunk. Azt írtunk, tehát történelem, köszönhetően annak, hogy némi kapcsolatrendszerünk volt a netes rock undergroundban. Így hamarosan nálunk lényegesen nagyobb olvasottságú portálokon is felbukkantak vagy az általunk írt kritikák, vagy az ajánlásunkra megírt recenziók. Sőt, és ez már mindenféle lábjegyzetes fenyegetés/zsarolás és kikövetelés nélkül történt: a Hard Rock Magazinban egyenesen a hónap lemeze lett a második király Király korong.

Most mondjátok meg, ezek után lehet nem meghívni őket egy koncert erejéig, ha megfelelő helyszín és elvileg érdeklődők is adottak? Tessék, mutassák csak be élőben, hogy mindez nem csalfa vak remény, nem hologram 2Pac vagy bármi, és tényleg létező opció, hogy begördül egy kisbusznyi profi muzsikus Mátészalkáról, akik élőben tolják az arcunkba úgy a jobbára instrumentális rockmuzsikát, hogy szem nem marad szárazon.

Jött, (már másodjára is) jön és csak remélni merjük, hogy jönni is fog még hozzánk a G-Jam, mert minden tekintetben kiszolgálták az igényeket a srácok, sőt ismerve azokat a háttérinformációkat és szervezési részleteket, amelyeket most nem osztok meg az olvasókkal, még azt is mondhatom, hogy ez szolgálat volt részükről. Ilyen pedig elvileg ma nem létezik. Sem a zeneiparban, sem máshol. Vagy ahol létezik, ott a végére azért kiderül, hol rejt a zene iránti alázat egy kevés pénzéhséget, irigységet, vagy szimpla átbaszást, nyers pofábaröhögéssel.

Pillanatok alatt vérprofin beszerelt, arányosan, szinte lemezminőségben megszólaló cucc, 3 óra játékidő, (nagy)családi hangulat. Gary Moore, Deep Purple, Bonamassa, Király és G-Jam, Hendrix-klasszikusok, hol énekkel, hol csak az éneket (is) tökéletesen helyettesítő gitár tolmácsolásában. A "Little Wing"-ben pl. a közönség soraiból beugró basszer csajjal (Szibilla).

Részünkről is mindent megpróbáltunk ugyan, a nem túl rokonszenves egyik főszervező (khmm….) a háttérmunkában még explicit fenyegetéssel és rá jellemzően nem a(z) (T)úri szalonokból ismert útszéli stílusával is igyekezett növelni a koncertlátogatók, majd ha már ott voltak, a lemezvásárlók számát, de ez eltörpült ahhoz a vállaláshoz képest, amit a zenekar már másodízben megtett a hódmezővásárhelyi közönségért. Köszönjük Király Pitta, köszönjük G-Jam!

PS. Kedves koncertszervezők, ne legyetek szívbajosak, mert értetek megyek!!!!

Túrisas