Rossz saláta? Hogy mi? Na, pont azt ehettek ezek a srácok, miközben azon gondolkodtak, hogyan is nevezzék el progresszív metál zenekarukat. Minimum a gyomrukat ronthatták el, de a szerencsétlen névválasztást alapul véve, lehet, hogy a kiszáradástól halucinálni is kezdtek. Rendben van, Brazília fővárosából indulva (ami - mint tudjuk - nem Rio, hanem Brazilia), huszonévesen nem gondolkodhattak világmegváltó karrierben, de azért ilyen szerencsétlenül választani nevet! Ki fogja őket valaha is komolyan venni? Pedig érdemes lenne, mert nagyszerű zenészek, és ígéretes dalszerzők.

Ezen az oldalon már többször értekeztünk arról, hogy Brazília egészen hihetetlen hely, gombamód szaporodnak arrafelé a komoly hangszeres fölkészültséggel rendelkező, ambiciózus fiatal  muzsikusok, akik zavarbaejtő készséggel "szedik le" nagy európai és amerikai kedvenceik stílusát. A Bad Salad leginkább a Dream Theater lemezeiből merített ihletett, azon belül is a Portnoy-éra utolsó albumából (Black Clouds & Silver Linings, 2009). Meghatározó hatásaik között ugyan másokat is fölsorolnak (Queensryche, Pantera, Avenged Sevenfold), a DT párhuzam mégis messze a legkézenfekvőbb: úgy a dalok építkezésében, mint a dallamokban és a hangszeres szólókban.

Az "Uncivilized" címével ellentétben nagyon is pallérozott jelenség. A fiúk saját kiadásban jelentették meg, de szerencsére teljesen elfogadhatóan szól. Digitálisan július 24 óta letölthető a szokásos szolgáltatóktól, de fizikálisan is beszerezhető a CDBaby-n keresztül. Föltételezem, hogy a legtöbb recenzor majd Denis Oliveira kissé vékonyka, színtelen hangjába fog belekötni, de valójában  nem annyira zavaró. Sajátos az orgánuma, az biztos, de nem sokkal gyengébb, mint a ma már nemzetközileg is elismert Andy Kuntz (Vanden Plas).

Szerintem jó, ha ezen az öreg kontinensen egy pár százan fölfigyelnek majd erre a megjelenésre, pedig igazi kuriózum, és a műfajon belül egy teljesen vállalható produktum. Nem mondom, hogy a hét, hosszabb lélegzetvételű nóta közül mindegyik 100 százalékos, de még a gyengébb szerzeményekben is érdemes odafigyelni egy-egy instrumentális betétre. A "Crowded Sky" és a "The Second Calling" pedig kimondottan "odavernek".

Tartuffe