Kiadó:
www.manowar.com

Honlap:
Magic Circle Music

Rendezői változat, gyors feldolgozás és remaster, vagy csak egyszerűen a mocskos kapitalista nyereségvágyból elkövetett ordenáré haszonlesés? Mert arra gondolni sem merek, hogy az új lemez updatelt verziója az elcseszett hangzás, és az "Eric Adams light vokál" gyorsreagálású operatív mentési művelete. Hiszen a Manowar nem hibázik, legfeljebb a világ nem érti meg őket. Persze lehet úgy is felfogni az egészet, mint újabb bizonyítékát az egyedülállóságnak: mert nézzük csak, létezik még egy olyan banda, aki a lemezét kétfajta hangzásban, éneklési metódussal és számhosszúsággal – ezzel együtt bizonyos mértékig tartalommal – jelenteti meg, ráadásul ugyanabban az évben, a bónuszról és a borítóról nem is beszélve?

Vagy talán másról van szó? Hát azt is megértük, miszerint az interaktivitás olyan mértékben gyűrűzött be az eddig sziklaszilárdnak hitt akarat templomába, hogy a lehangoló kritikák még magát a metál királyait is gyors revízióra késztették? Nekem ugyanis kissé büdös a rendezői változat-féle magyarázkodás, ez a kategória egyébként is csak filmben létezik, bár a Manowar esetében ugye a lehetetlen is valóssággá válhat, aminek itt a bizonyítéka: a hangzás a sistergő basszus mellett gyomoröklendező lett,  Eric Adams is megereszt néhány jellemző sikolyt, a számokba is belepiszkáltak kicsit – és mindezt a lemez előnyére. Persze akik szerint az első verzió (Hammer Edition) szar volt, azok most sem fognak a fogyasztáshoz üdvözült képet vágni, mint ahogy én sem, ha a végtelenségig lojális fanokra gondolok. Krízishelyzet ez, Uraim – ráadásul pénztárca apasztóan –, hiszen az egészet felfoghatjuk úgy is, hogy a banda tévedett, melynek a pénztárca látja a kárát valamint a tévedhetetlenségbe vetett hit. És ennek könnyen az lehet az eredménye, hogy az öklök nem bátorításra emelkednek fel, hanem hogy a sunyiba küldjék az alkotókat. A metál kamu indikátorba vele!

Garael