Elszállt a számítógépem. Winchesterrel, digitális fotókkal, személyes adatokkal, CD/DVD adatbázissal és a biztonságérzetemmel együtt, hogy ez velem úgysem történhet meg. Hetekbe tellett, mire újra magamhoz tértem, és térítettem a gépemet olyan szinten, hogy ismét öröm legyen leülni elé. De mint tudjuk, minden rosszban van valami jó (csak meg kell találni), hogy újra felépítsem a CD adatbázisomat, egyenként be kellett tennem minden lemezt a lejátszóba, s ha már ott van, bele is hallgatok, némelyikbe bele is felejtkezem.

Így jártam most a régi Sammy Hagar lemezeimmel. Amikor még alig páran hallottak róla az országban, én már egy válogatáslemezről megismertem a "Trans Am (Highway Wonderland)" című dalát, és megvettem bakeliten az ezt tartalmazó "Street Machine" albumot. Miskolcon a Zsarnai Piac volt akkoriban a fekete-lemez-kereskedelem (ki-ki tagolja úgy, ahogy akarja) fellegvára. Igaz, hogy ennek a képzettársításnak némileg ellentmond, hogy a repülőtér mellett volt, a puszta közepén, de ez az eszmei értékéből nem vont le semmit.

Mire már sercegősre hallgattam a "Street Machine"-t, hozzájutottam (Jugoton nyomásban) az 1981-es "Standing Hampton" albumhoz. Ezen található az a "There's Only One Way To Rock" névre hallgató örökbecsű, amelyet még a Van Halen is eljátszott több százszor a koncerteken. De én igazából a lemezt záró nótába, a "Piece Of My Heart"-ba szerettem bele, mely a legjobb Janis Joplin feldolgozás, amit valaha hallottam. Olyan átéléssel énekli Sammy ezt az akkor már 14 éves slágert, ahogy nem hallottam még senkit. Enyhén torzított akkordokkal szellősen kísért az ének, tudom, a szaxiszóló sokaknak bánthatja a lelkét, de utána a csupán basszussal enyhén alátámasztott kiállásos refrénvariáció igazán zseniális.

Tulajdonképpen nem is JJ dal volt ez, ő is csak feldolgozta az eredetileg Emma Franklin-nek írt nótát, de az a feldolgozás hozta meg a világsikert e szerzeménynek. Bár a slágerlistákon Sammy sokkal gyengébben szerepelt, mint társai (Janis Joplin, Faith Hill, Beverley Knight), de ez a hard rock feldolgozások sorsa. Én mindenesetre neki szavaztam bizalmat, és most, hogy kényszerűségből újra előkerült ez a rég nem hallott lemez, örömmel hallgattam meg az elejétől a végéig. Éljen a nosztalgia!

CsiGabiGa