Kiadó:
InsideOut

Honlap:
www.leprous.net

Nem vénnek való vidék. Pszichopata gyilkosokkal ugyan nem kell szemet nézni, lelki problémákkal küzdő zenészekkel viszont igen. Ezeknél a norvég proggereknél ugyanis jó eséllyel lóg az egyik-másik léc, a zaklatott muzsikájukból legalábbis nem kiegyensúlyozott, megállapodott személyiségek képe vetül elénk. Sokkal inkább vizionálunk érzékeny, sérült, művész-lelkületű, magukkal és a világgal elégedetlen embereket, akik folyamatosan megkérdőjelezik a megkövesedett tényeket és feszegetik mind maguk, mind környezetük határait.

Sablon megoldásokkal itt nem találkozol. Ha rutinos zenehallgatóként a bevált fordulatoktól vársz kapaszkodót, akkor nemigen lesz mibe belecsimpaszkodnod. Ide bizony friss, nyitott elme szükségeltetik, megkockáztatom, az előítéletek teljes félresöprésének képessége se jön rosszul. Az előző lemezükkel (Bilateral) az európai térképre is felkerült csapat töretlenül halad tovább a saját útján, mely – magamat frissen felkent koca-pszichológusként úgy vélem – jó irány a megtisztulás, belső megvilágosodás felé (még ha ehhez, úgy tűnik, le is kellett ásniuk az elméjük szénbányájának legmélyebb, legsötétebb tárnáiba), mert a "Coal" határozottan letisztultabb, érettebb (és mégsem egyszerűbb vagy könnyebben emészthető) képet mutat, mint az eddigi alkotásaik.

A Leprous muzsikája nagyjából két – ellentétes – világból merít. A súlyosabb, zúzós részek djent-közeli tört ritmizálásból, beütésekből építkeznek, hagyományos riffeknek itt helye nincsen. A – kifejezetten gyakori és fejüket bárhol kiszámíthatatlanul felütni képes – lírai, érzelmesebb betétek pedig sokkal inkább juttatják eszembe a '80-as, '90-es évek elektronikus, új-hullámos bandáit, mintsem ebben a stílusban megszokott pszichedelikus rock vonalat a '60-as, '70-es évekből. Einar Solberg énekhangja borzasztóan érzelem-gazdag, dallamvilága, dallamvezetése pedig igencsak emlékeztet a Depeche Mode – Mission éra zenei örökségére. A végeredmény pedig leginkább Dewin Townsend beteg univerzumára hajaz.

Ez a korong minden bizonnyal az év egyik fontos megjelenése, de nem mindenki számára. Berögzült preferenciákkal rendelkező, begyepesedett szobarockereknek kéretik messze elkerülni ezt a környéket. Mondom, ez egy nem vénnek való vidék.

Kotta