Kiadó:
Hammer Records

Honlap:
facebook.com/KARDofficial

Szívemen a Kard. Nehéz így kritikát írni. Hiszen tinédzserként ott voltam a Pokolgép koncerten, amikor Kalapács Józsi még Paksi Endrével nyomta vállvetve, hogy "Szólj rock and roll!" (Érdekes, a szövegek hogy megváltoztak akkoriban, mire lemezre kerültek. Én még valahogy így ismertem meg "A jel" szövegét: "Tetovált testét Bámulták, lesték, Bőrén ott a jel. Én rock and roll hívő, Megkértem őt, A karomra írja fel, Hogy: Szólj rock and roll!", de a lemezre már egy finomított változat került. Pedig olyan ez is, mint a cukor, a nyers sokkal jobb, mint a finomított.) Ott voltam a Mobilmánia koncerten, amikor még az eredeti koncepció szerint 3 énekes üvöltötte teli tüdőből, hogy "Utolsó cigarettám ég", és hozzá Vámos Zsolt gitározott akkorát, mint Bencsik Samu óta senki. Ott voltam az Avatar koncertjén, amikor még az elméletemet (Kis ember nagy hanggal jár) erősítő Moldován György Szabolcs dalolta József Attila versét, hogy "Harapj, harapj, vagy én haraplak". Aztán ott voltam a Hard koncertjén is, amikor még 100% Hard és 100% magyar volt, majd végignéztem, ahogy előbb BZ-vel angolra fordították a magyar szövegeket, majd BL-lel egy egészen más útra tértek. (Zserbót és az Eddát azért hagytam ki a felsorolásból, mert miskolci gyerekként én a Slamós Eddán nőtten fel, és akkor jártam Edda koncertre, amikor még a Vörös tigrissel hódítottak és Pataky az "Álmodhat szépről, Álmodhat jóról, Úgy szeretne élni már!" refrénnel megáldott dalt úgy konferálta fel, hogy "A szűzlányok dala".) És mindezek után nem voltam ott a Kard lemezbemutató koncertjén a Zöld Pardonban, csupán néhány hangfoszlány hatolt el hozzám a koncertből, mert éppen a szomszédban, a Kopaszi gáton tartottunk osztálytalálkozót.

Most tehát szívemen a Kard, remegve teszem a lejátszóba a Hammer Records és Hammer Józsi legújabb közös munkáját, hiszen a zenészek előéletét is szerettem, és magát a Kalapácsos Hardot is. Vámos Zsolt Karmája indítja az albumot, és ha egy keleti harcművészetben jártas ember a Karmáról ír, arra oda kell figyelni. (Én magam akkor jártam legközelebb a harcművészetekhez, amikor általános iskolában kihívtam bokszmeccsre P. Jenőt, hogy küzdjünk meg egy lány szerelméért. Bő egy perces bohóckodás, levegőcsapkodás, elhajolgatás után egy gyomorszájamra mért ütés véget vetett a harcnak. Azóta inkább csak szellemi párbajokat vívok.) Miután újraéltem a magam karmáját a bő egyperces gitárszóló alatt, az abból kibontakozó "Az újrakezdés kódja" máris felpörgette a szívritmusomat. Kicsit felemás lett ugyan a nóta, legalább annyira Mobilmániás, mint amennyire Hardos. Persze ettől még jó, csak nem pont az, amit vártam. De aztán jött a következő dal. Egy igazi aréna-rock sláger. Úgy üvölteném a legközelebbi koncerten, hogy "Tartson ameddig, de addig teljesen! Addig égessen!" Ez már 100% Hard!

És a következő nagy durranásra sem kell várni, hiszen a tempóból visszavéve, de ugyanolyan elsőre magával ragadó refrénnel folytatódik a lemez: "A gyertya lángja épp 24 óránál fogy el. Én minden nap csonkig égetem!" Fülbemászó dallamok, egyszerre laza és mégis dögös hangszerelés, a gitár dallamszólójában megint "Ez a mánia" köszön vissza, de ettől még szintén nagyon "Régi Hard". (Már kezdek róluk úgy beszélni, mint anno a "Régi Gép"-ről.) A harmadik nagy klasszikus lehet a Rudán Joe-val közösen előadott "Tűzön-vízen". Úgy látszik, kell egy kis tűz a dalszövegekbe, attól tűzbe jön a zene is, mert ezek a dalok a lemez legjobbjai. Bár a poénkodó kezdés után (- Ki tudnál segíteni, Joe? - Mennyivel? - Idd már meg a felét! - Á, nem lehet, diétázok!) az első refrén elején azt hittem, "Félig józanul" lesz a szöveg, de azt Tunyó már elsütötte. Így aztán a "Félig jóbarát, félig testvér" felé vették az irányt, persze azért a tüzes víz sem marad ki a történetből. Két ex-Pokolgép énekes együtt, ez már szinte Pokolmánia!

A címadó dal egy kellemes ballada, gyönyörű gitárszólóval, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A Scorpions is így gyártja a slágereit. A szereplése az eurovíziós selejtezőben és hogy hogyan győzte le ByeAlex és a Kedvesem? Nem is érdekel. Annak idején én is azok között voltam, akik visszaszavazták a Pokolgépet a döntőbe, de ma már nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem, a közönség bármit is változtathat az előre megírt forgatókönyvön.

Régen a legnagyobb (és sajnos gyakran jogos) vád az volt a Hard zenekarra, hogy szinte egy-az-egyben nyúltak le Whitesnake dalokat. Vámos Zsolt dalainál már csak a Whitesnake feeling van meg, de egyetlen konkrét nyúláson sem sikerült rajtakapnom a zenekart. Viszont elcsíptem néhány bluesos intrót a dalok elején, ezek nagyon tetszettek. Aztán a blues valahogy mindig átúszott rockba. Kár, hogy nem mertek bevállalni legalább egy bluest! Változatosabbá tette volna a lemezt. Kalapács dalszövegei is egyre jobbak. Bár az ateizmusa néha keményen előjön a szövegekből, ("Ahol az életemet töltöm, Ne legyen intézet vagy börtön. Nem kell a halálon túli szabadság! Itt leljem életem a Földön, Nem az örökké való mezőkön. Remélem, végtelen ez a felvonás! Ez legalább egy szép hazugság.") ez engem, a szintén ateistát ugyan nem zavart, a mai politikai elit szemében azonban éppolyan szálka lehet, mint annak idején "A jel" korai szövege, de állítólag eljutottunk a demokráciának egy olyan szintjére, ahol nem tiltják be, vagy nem íratják át korszakos elődjéhez hasonlóan. Ahogy Tartuffe mondta egy korábbi kritikájában, bár a szövegeik "már az istenkáromlás határát súrolják, de a zseniális zenei körítést hallgatva egyszerűen nem tudok rájuk haragudni." Emelkedjen tehát mindenki felül, és élvezze a remek muzsikát! 

Elmarasztalni talán csak a lemezborítót tudnám. Az a barna alapon szárnyas logó a gagyi kategóriát súrolja, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csak ennyi idő elteltével jussak el a lemez meghallgatásáig.

CsiGabiGa