Kiadó:
Century Media

Honlapok:
www.orphaned-land.com
myspace.com/orphanedmyspace

Igazán nem lehet panasza blogunkra az Orphaned Land rajongóknak. A 2010-es albumról (The Neverending Way Of ORwarriOR) két kritika is született (némi turpissággal ugyan, hiszen vannak a két írás között bizonyos egyezések, lásd itt és itt), beszámoltunk a hangulatos pesti koncertről (ahol azért a Myrath egy kicsit uralta a színpadot), írtunk a 2011-es DVD-ről, de még Yossi Sassi szólólemezéről (Melting Clocks) is beszámoltunk. Persze ezt nem csak azért tettük, mert a közönségszolgálat elkötelezettjei vagyunk (na, pont nem), hanem mert mi is nagykanállal fogyasztjuk a közel-keleti elemekkel dúsított metal muzsikát (az Orphaned Land és a Myrath mellett pl. ott van még az Edgend és az Amaseffer!).

Az OL időközben gitárost cserélt (szerencsére az ügyes kezű Sassi maradt a helyén), így a személyes és szakmai okok miatt  2012 júniusában távozott Matty Svatizky helyén Chen Balbus mutatkozik be. Most kivételesen nem Steven Wilson (Porcupine Tree) felelős a keverésért, hanem Jens Bogren (James LaBrie, Devin Townsend Project, Opeth), a fölvételek pedig három különböző országban folytak: Izraelben, Törökországban és Svédországban (ami érdekes módon egybehangzik a három nagy monoteista vallás lényegi egységét hirdető hagyományos OL üzenettel). Kobi Farhi énekes és társai most sem kispályáztak: több, mint 40 "külsős" muzsikust vontak be a munkálatokba, beleértve 25 kóristát és 8 török származású hegedűst, gambást, csellistát.

A régi rajongók lehet, hogy nem fognak örülni, de az "All Is One" már meglehetősen távol áll az együttes korai, erős death hatásokat mutató kiadványaitól. Egészen a 6. nótáig kell várni az első (és egyben utolsó) hörgésre (Fail). A dalok szellősebbek, könnyebben emészthetőek - a kommerszebbek kifejezés itt aligha jöhet szóba -, dominálnak a népzenei (zsidó, arab) motívumok, és egyre jobban pucsít a klasszikus zene hatása is. Mi a TNWOO lemezt nagyon szerettük (Túrisas kolléga 2010-es toplistáján pl. aranyérmes lett), de az "All Is One"-t még jobban fogjuk szeretni. Nem is lehet róla csak szuperlatívuszokban beszélni. Szemrebbenés nélkül prognosztizálom, hogy az Orphaned Land idei toplistánk összesítésében is kiemelkedő helyen fog végezni.

Elkötelezett keresztényként persze rettenetesen idegesít ez a zagyva vallási univerzalizmus, egyes szövegek (pl. Our Own Messiah, egyébként a legjobb dal a lemezen!) már az istenkáromlás határát súrolják, de a zseniális zenei körítést hallgatva egyszerűen nem tudok rájuk haragudni. Kobi Farhi egy elég súlyos és zsidó értelmiségiektől (lásd pl. Woody Allen) egyáltalán nem idegen vallási neurózisban szenved - s ennek az ég-világon semmi köze az antiszemitizmushoz. Ez kulturális jelenség. Ezt fejben tartva és személyes tapasztalatból ismerve az Izraelben uralkodó helyzetet talán könnyebb a szövegeket megérteni és tartalmukkal - fenntartva az egyet nem értés jogát - egyfajta békét kötni.

Az Orphaned Land megszülte eddigi legjobb lemezét, amit - már most mondom - a limitált változatban érdemes beszerezni, mert van rajta 3 bónusz nóta és jár hozzá egy DVD is (doksival és videókkal). A végére hagytam a meglepit: az Orphaned Land Budapesten is föllép október 4-én a Club 202-ben, ráadásul mindössze 3500 forintba kerülnek a jegyek! Innentől jól meg kell gondolnia mindenkinek, hogy mivel tudja majd esetleges hiányzását igazolni! Végre egy anyag, amiért nagyon tudok lelkesedni!

Tartuffe