Twister: Duplacsavar (2013)

Twister-Duplacsavar-200.jpg

Kiadó:
Nail Records

Honlap:
www.twistermusic.hu

Vigyázni kell a forgószéllel! Felkap, magával ragad, aztán nem tudod, hol tesz le, talán Kansasben, esetleg Óz földjén, vagy Metálországban. Engem már "Az Ördög lánya" is az ujja köré csavart, de most egy "Duplacsavar"-ral még egyet szorítottak a gigámon és megadtam magam nekik. Igen, ez a Twister. Akik a Lord által kitaposott úton járják a dallamos rock ösvényét. A kétlemezes bandák közül az Avatar és a Rubicon játszik még hasonló zenét. Csak míg az Avatar a második lemezére elvesztette önálló, karakteres arcát, a Rubicon meg szerintem még mindig nem találta meg, addig a Twister az első lemez óta tovább fejlődött.

Annyiban is mások ők, hogy nem lágyítják billentyűkkel a muzsikát, ehelyett két gitár nyomja amúgy Judas Priestesen a kemény riffeket és az iker-gitárszólókat. És talán éppen ez az, amivel jobbak a többieknél. Nem álltak be a sorba a hagyományos ének, gitár, basszusgitár, billentyűs, dob felállással, hanem bátran odapörkölnek az ember arcába egy metál riffet, hogy arra épülve bontakozzon aztán ki az akár egy hallgatás után is velük énekelhető dallam.

A Csavar-gó fiúk nagy Edguy rajongók, de nem követik mindenben Toby őrületeit. Ez vonatkozik főleg a szintibetétekre, amit aztán koncerten lehet szégyenszemre samplerről nyomni. Amíg Sammet Sam-plerezik, addig ezek a csákók megállíthatatlanul gitároznak! Ilyen a Forgószél. És bár a zenekar néhány tagja még játszik a Tobias Sammet Tribute Bandben, ha nem vigyáz, lassan Toby játszhat a Twister Tribute-ban. Mert az Edguy már leszálló ágban van, a Twister ellenben, mint ama bizonyos felfelé szálló légáramlat, felkapja, aki az útjába kerül.

Egyetlen negatívum, hogy néhol nem érteni a szöveget (főleg az "Álarcosbál"-ban, de talán csak az álarc miatt) a szövegkönyvben kellett utánaolvasnom, mit is akar Móki mondani. De ezzel együtt nagyon tetszik az album. Kedvenceim "A hős" és "Az óceán felett". És a HammerWorld, amely eljuttatta hozzám ezt az anyagot. Hozzátok is eljutott?

CsiGabiGa

Címkék: lemezkritika