Kiadó:
SPV

Honlap:
www.madmaxofficial.de

Ez a fránya Mad Max név! Akármennyit erőlködünk is, mégis mindenkinek csak Mel Gibson és az ő poszt-apokaliptikus road-movie sorozata jut eszébe róla. - gondolta Vossi. Pedig az a sorozat csak kétrészes volt. Na jó, három, de a harmadik tulajdonképpen nem is Mad Max filmnek indult, hanem egy légikatasztrófát túlélt gyerekcsapat története lett volna, ám annyira unalmas volt már a forgatókönyv is, hogy a producerek a Mad Max névvel vittek bele némi kis feszültséget. Túl sokat persze nem tudtak javítani rajta, az elejét élveztem, az utolsó 10 percet is, ahol visszatért az országúti üldözéses feeling, de a közepén simán bealudtam! Hiába szerepelt benne Angry Anderson! Ő is jobban tette volna, ha felvesz inkább egy új Rose Tattoo lemezt a forgatás ideje alatt. Szóval két és fél film és kultusszá vált.

Mi meg 10 lemezzel a hátunk mögött is csak úgy vagyogatunk, mint Axel Rudi Pell, aki német nyelvterületen kívül nem is mer már koncertezni, mert tuti üres nézőterek fogadnák. Pedig már a '80-as évek óta gyártjuk az albumokat, eleinte az NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal) egyik képviselőjeként. Aztán valaki szólt, hogy mi németek vagyunk! Nos, ez egy kissé kedvünket szegte, el is kezdtem más bandákat szervezni, beletanultam a producerkedésbe, de aztán az új évezredben Isten sugallatára újjáalakítottam a bandát és mi lettünk az európai Stryper! Fennállásunk legsikeresebb turnéját adtuk 2006-ban a Deep Purple, illetve Alice Cooper előzenekaraként. Aztán megint semmi. Legutóbb még a "Night Of Passion" folytatását is megcsináltuk "Another Night Of Passion" címmel, de nem született meg a nagy áttörés. Ha rákeresel a Gugliban, most is a film körül forog minden, mi meg éppen csak befértünk az első oldal aljára. Mi lehet a titka Mad Maxnek? Lehet, hogy nem is Mel Gibson, hanem az Interceptor, az Elfogó Autó? Nosza, változtassunk a történelmen! Mutassuk meg, hogy van egy Mad Max a zenében is! Az új album címe legyen "Interceptor" és legyen a zene olyan mozgalmas, amit szívesen hallgatnál egy országúton száguldó autóban is! Nos, a grafikusunk vagy régen látta a Mad Max filmeket, vagy nem merte bevállalni a teljes azonosulást a filmmel, mert a borítón nem az 1973-as Ford Falcon Coupe XB GT száguld ezerrel az elsivatagosodott országúton, hanem a harmadik rész végén szereplő, vonatkerekekre szerelt teherautó nyüszít egy karambolt követően összetörve. Mondtam is magamnak, mikor megláttam: Vossi, ezzel nem leszel szuperhős! Talán legközelebb Adje Vandenberget kellene felkérnünk, aki a saját zenekarának a borítóit maga festette, és a "Heading For A Storm" borítóján a sztráda fölött egy méterrel elúszó cápák képe sokkal inkább felidézi azt a hangulatot, amit ki akartam fejezni.

Nos, innentől átveszem a szót. Úgy érzem, talán a zenével mégis sikerült előrébb lépniük. Legalábbis eleinte úgy tűnt. A "Save Me" igen jó nyitány, ahol a melankolikusan búgó nyitó dallamokat hirtelen megtöri egy kemény riff, mint ahogy az autó kereke veri fel az út porát. A slágernek kikiáltott "Godzilla" is tovább viszi a lendületet, bár talán jobban illene a "hevisebb" Wolfpakk lemezekre. Aztán a Vossitól megszokott módon jön pár nyilvánvaló "nyúlás", a "Sons Of Anarchy"-ban a Creamtől, a "Rokker Your Life"-ban a Def Leppardtól, de ez még nem vette el a kedvem. Annál inkább a "Five Minute Warning"-ot követő unalmasságok halmaza. Azon túl, hogy zeneileg sem nyújtanak nagy élményt, még a szövegi klisék halmazát is hallgatnom kell a "Bring On The Night"-ban, a "Streets Of Tokyo"-ban vagy a "Show No Mercy"-ben. Ez utóbbi még hasonlít egy korábbi Wolfpakk nótára, úgyhogy megint a fincsibb zenék közül való, egyetlen hibája, hogy már '87-ben megírták, de a "Revolution" úgy rossz, ahogy van. A lemez végén elsütnek még egy Sweet-feldolgozást. Ez a nemes hagyományápoló gesztus, mely lassan már a Mad Max albumok védjegyévé vált, igen kedves a szívemnek.

Autóban remekül hallgatható a lemez, többnyire hozza a lendületet, amire nyomhatjuk a pedált 50-nel a külvárosi forgalomban. Összességében mégis azt kell mondjam, illik a lemezhez a Mad Max 3-ra utaló borító. Ahogy a filmnél, itt is élveztem az elejét meg a végét, de a közepén bealudtam.

CsiGabiGa