Kiadó:
Generation Prog Records

Honlapok:
www.circleofillusion.com
facebook.com/circleofillusion

Olvasói megrendelésre! Csak hogy ne érjen minket kritika, amiért nem vagyunk nyitottak az olvasók igényeire, vagy figyelmen kívül hagyjuk ajánlásaikat. Ez persze nagyjából pontos diagnózis lenne, csakhogy lelkes olvasónk ízlésével most történetesen egybeesik az enyém, így az ajánlás tárgya, a sógor-koma osztrák Circle Of Illusion bemutatkozó lemeze mellett a világért se mennék el szó nélkül. Pedig majdnem megtörtént ez a gyalázat, mert - amint ezt korábban már többször férfiasan beismertem - a metálban hímsoviniszta vagyok, így a csajos prog-rock címkével hirdetett albumot (telve előítéletekkel) ad acta tettem.

Mint kiderült, az esetek túlnyomó többségében kiválóan működő szimatom ezúttal cserben hagyott: a Circle Of Illusion nem egyszerű (és immáron milliomodik) Nightwish kópia, hanem végtelenül intelligens progresszív rock/metál opera nagyszabású hangszereléssel és a stílusok lenyűgöző, bár néha már-már fárasztó kavalkádjával. A rokonságot tehát nem a Nightwish vagy a Within Temptation környékén kell keresni, hanem az általam már megannyiszor magasztalt Beyond The Bridge és Flaming Row háza táján. Ez valami germán specialitás lehet..

A Circle Of Illusion szülőatyja és vezérelméje egy fiatal, a klasszikus zene és jazz terén alaposan képzett bécsi billentyűs, Gerald Peter, aki nem csak a zongorához ért, de a gazdag hangszereléshez is. Ráadásul tagadhatatlanul tehetséges társakat talált maga mellé: Rupert Träxler gitáros sokhangszeres, iskolázott zenész, aki hosszú évekig a klasszikus és jazz műfajokban képezte magát, Aaron Thier dobos ritmusai pedig változatosak, izgalmasak, méltóak egy ilyen összetett stílushoz (vagy inkább stíluskavalkádhoz). Mert senkinek se legyen kétsége felőle: amit a fura lélektani tematikájú koncept-albumon hallunk, az színes keveréke, sőt inkább lélegzetelállító tornádója a különböző műfajoknak. Mint a tornádó, minden magába szippant, majd elképesztő erővel vet ki magából...

A Jeremias nevű fő karakternek egy számomra ismeretlen, de kifejezetten jó adottságokkal rendelkező Taris Brown kölcsönzi a hangját, de mellette szerepet kap még két hölgyemény is, akiknek a bevezetőben taglalt okok miatt annyira nem örülök (de ez a kijelentés nem a teljesítményüket hivatott értékelni). A több mint 70 perc hosszú, rendkívül változatos anyag sok meglepetést tartogat, de aki nem rendelkezik kellő nyitottsággal a stílushatárok semmibe vétele és a kiszámíthatatlan csapongás iránt, az hozzá se kezdjen a hallgatáshoz, mert türelem, megértés és egyfajta non-konformizmus mindenképpen szükségeltetik hozzá. A banda bandcamp oldalán (itt) egyébként az egész lemez meghallgatható.

Egyértelműen figyelemre, sőt bámulatra méltó bemutatkozás, s mindez innen a közvetlen szomszédságból! Érdemes lesz Gerald Peter nevét megjegyezni és jővőbeli munkásságát árgus szemekkel követni. Szerintem Peter most nagyon meg akarta mutatni, hogy mit tud, s talán egy kicsit a kelleténél is többet sűrített bele a debütációba, de ezt könnyű szívvel elnézzük egy elsőlemezes, mindössze 28 éves titánnak. A következő album remélhetőleg már fókuszáltabb lesz, letisztultabb (és személyes preferenciáimnak megfelelően: férfisabb) képet mutat. Prima! Gut gemacht! - ahogy a sógorok mondják.

Tartuffe