Kiadó:
Frontiers

Honlap:
www.beyondthebridge.net

"A futball olyan játék, amit 22-en játszanak 90 percen át, és a végén mindig a németek nyernek." - mondta egykor Gary Lineker, az angol csatár, aki a 1990-es olasz VB-n az írek elleni meccsen szó szerint összefosta magát a pályán (itt). Nincs egy hete, hogy az Adamantra okán a finneket éltettem, de úgy tűnik - Lineker megfigyelésével összhangban - ez a hét végül mégiscsak a németeké lesz.

A germán küzdőszellem jeles megnyilvánulása volt a szinte semmiből föltűnt Flaming Row, és most itt egy újabb német progresszív metal/rock opera a Beyond The Bridge nevű fiatal formációtól, akikről semmivel sem tudni többet, mint ugyancsak első lemezes kollégáikról. Valójában még azt sem tudtam kideríteni, hogy a lemez megjelent-e egyáltalán hivatalosan, vagy csak saját honlapjukról letölthető egy euróért dalonként.

A metal/rock opera története pont olyan sablonos, mint amilyen zavaros, ezért inkább nem vesztegetem azzal az időmet, hogy egy szövevényes sületlenség fordulatait taglaljam. Akit érdekel, majd elolvassa a honlapon közzétett szinopszist. Zeneileg újfent csak Daniele Liverani "Genius" trilógiájával tudok példálózni, de jelen esetben adódik némi hasonlóság a honfitárs Tomorrow's Eve (itt és itt) stílusával is. Itt nincsenek vendégénekesek, minden dalt az egyébként kimondottan jó képességű Herbie Langhans és egy Lena nevű csaj énekeltek föl.

Bár agyérgörcsöt kapok attól, ha a kritikusok minden progresszív hajlamú bandát kapásból a Dream Theater-höz hasonlítanak, a BTB muzsikája valóban Petrucciék szellemében fogant. Szerencsére Peter Degenfeld gitárosnak nem is kell szégyenkeznie ebben a megtisztelő összehasonlításban, mind ritmusban, mind szólóban hallhatóan fölnőtt a feladathoz. A maszterelést pedig - minő meglepetés! - Sascha Paeth végezte a wolfsburgi Gatestudio-ban. Paeth olyan, mint finn kollégája, Nino Laurenne, amennyiben ott látszik sürögni-forogni minden valamirevaló megjelenés körül.

A BTB egyszer csak előtűnt a sűrű germán ködből, én is csak a szemem sarkából kaptam el a jelenséget, és előállt egy minden szempontból világszínvonalú, üresjáratok nélküli anyaggal. Nyilván nem mindenki fog rámozdulni erre az epikus hangvételű, összetett és tematikusan összefüggő alkotásra, de aki eleve kajolja ezeket a dolgokat, megelégedetten fog rácsodálkozni az anyag zenei nagykorúságára. Vajazom nagyon!

Tartuffe