Kiadó:
Reingold Records

Honlapok:
www.reingoldmusic.com
facebook.com/jonas.reingold

Elképedve és némi szégyenérzettel vettem tudomásul, hogy a Karmakanic dupla koncertlemeze úgy megbújt az idei megjelenések között, hogy január óta csak most jutottam el odáig, hogy az izgalomtól remegő kezekkel behelyezzem a CD lejátszómba. Ennek talán – mentségemre szolgáljon! – az lehet az oka, hogy nem a megszokott kiadó (InsideOut) kezelésében jelent meg, hanem Reingold mester saját cégénél. Dekódolom az üzenetet: nem volt éppen nagy fölhajtás körülötte ... Enyhén szólva...

2011-ben, legutolsó lemezük (In A Perfect World) értékelését ezzel a bekezdéssel zártam: "Létezik ugyan egy koncert album, amit a keleti filozófia iránt fogékony autószerelők az Agents Of Mercyvel közösen jelentettek meg (The Power Of Two, 2010, Reingold Records), de ez csak féllemeznyi anyag, ami nem pótolhatja azt a hátborzongató élményt, amit egy Karmakanic koncert audiovizuális élménye jelent(het). Tartok tőle, hogy sohasem fogom megtudni, pedig a fél karomat odaadnám… Jó, azt nem, de képes lennék komoly anyagi áldozatokra."

Nos, az anyagi áldozat megvolt, hiszen nem olcsó a lemez(eke)t beszerezni, de sajnos az audiovizuális élményből csak a fele valósult meg, mivel a 2012-es Rites Of Spring fesztiválon a Pennsylvania állambeli Gettysburgben nem forogtak a kamerák [ez itt a cifra káromkodás helye]. Illetve dehogynem!!! A beágyazott "lemezízelítő" klip ékes bizonyítéka annak, hogy igenis voltak ott képi anyag rögzítésére alkalmas műszerek, ezért végképp nem értem, miért hagyták ki a ziccert, amit egy DVD elkészítése jelent ... jelenthetett volna. Azért titkon remélem, hogy a rajongók türelmetlen követelésére később mégiscsak megkapjuk ezt a koncertet teljes audiovizuális valójában.

Némileg csodálkozom, hogy – jóllehet a formáció atyja egy bőgős – a fölvételben a "mélyek" nem elég hangsúlyosak. Ennek ellenére a hangzás kimondottan jó, nyers, ropogós, megvan benne az "élő" hangulat. A közönséget persze nem nagyon hallani, de ennek oka valószínűleg az, hogy a Karmakanic nem éppen egy őrjöngős, táncikálós, tapsikolós muzsika. Viccesen meg is jegyzik a pattogósabb "Turn It Up" elején: "Ez egy jó alkalom arra, hogy összecsapjátok a tenyereteket. Kevés ilyen pillanat adódik..."

A dalok válogatásával tulajdonképpen meg vagyok elégedve. Nem voltak szívbajosak, simán belefért a majd' 22 perces "Send A Message From The Heart", de szerencsére a 15 perc körüli abszolút kedvenc, a "Where Earth Meets The Sky" is (mellesleg a telefonomon ez van beállítva csengőhangnak). Egyedül a "Do U Tango"-t volt kár erőltetni; eredetiben sem vagyok érte oda túlságosan, de a 14 percre bővített (eredetileg fele ilyen hosszú) nótában még az én rajongói gyomromat is megfekszi az elszállós, atonális középrész.

A tény azonban, hogy ilyesmi megtörténhet, világosan jelzi, itt szó sincs a dalok album-verziójának hangról-hangra történő előadásáról. Különösen az OminoX nevű modern jazz formációból importált gitáros-billentyűs páros, Krister Jonsson és Lalle Larsson villantanak nagyot. Nincs mese: hiánypótló, libabőrös anyag, már csak azt a tátongó űrt kellene betölteniük, amit a képi anyag elmaradása nyitott a tér-idő kontinuumban, de az se baj, ha eljönnek ide és nyomnak egy hasonló 100 perces bulit – mondjuk – a fővárosban, vagy valami jobb helyen... :)

Tartuffe