Kiadó:
Eagle Rock

Honlapok:
www.motley.com
facebook.com/MotleyCrue

A "The End" és szinonimái mostanában egyre inkább egy-egy zenekar, meghatározó rock ikon(ok) visszavonulását jelentik a rockzenében. Nincs ebben igazából semmi meglepő, semmi sem tart örökké, a műfaj legendái, stílusteremtői megöregedtek. Ahogy az optimisták mondják, nincs baj, hiszen egy esetleges atomcsapás után úgyis Keith Richard fogja túlélőként eltakarítani a radioaktív hulladékot, ami ugyan jó poén, bár Lemmy halála után legtöbbünk már elhiszi, hogy a "halhatlanok" sem képeznek kivételt, az elmúlás az anyagi világ egészére vonatkozik.

Na, de a Mötley Crüe-t még ne temessük, csak a zenekar vonult vissza, a tagok szerencsére jó bőrben vannak. Kivételt képez ez alól Mick Mars szegény, aki évek óta zombiként létezik és tényleg nem értem, hogy tud(ott) színpadra állni estéről-estére. Az meg pláne meglepő, hogy ebben a katatón állapotban is kimondottan ízesen is gitározik.

A sztori tehát ismerős, volt egy utolsó turné, amelynek záró, szilveszteri Los Angeles-i koncertjét filmre vették, hadd ámuljon a nép, meg az utókor, miként képes a zenekar megadni a módját a búcsúzásnak. Engem egyetlen kérdés izgatott csupán. A nagyszerű és egészen elképesztően látványos "Carnival Of Sins" DVD-hez képest sikerül-e valamit látványban és hangulatban hozzátenniük. A válasz pedig az, hogy nem sokat. Tény, hogy itt lényegesen jobb a hang, na az konkrétan leviszi az ember fejét, de ott, azon a 2005-ös koncerten annyira csúcsra járatták a látványvilágot, pirotechnikát, hogy hiába építettek most a közönség fölé emelt kifutópályát/hullámvasutat Tommy Lee dobcuccának csarnokhosszan, lepipálni nem sikerült. Ráadásul be is döglik félúton az a szar, ami helyzetet Lee fejjel lefelé lógva is profi módon igyekszik kezelni, de még így is érződik, hogy nagyon nem hiányzott oda ez a gikszer. Kénytelen is Mars egy hosszút szólózni, amíg (kézi csörlővel, vagy mittomén hogy, szerencsére ezt a vágás miatt nem látjuk) újra visszaügyeskedik a szerkót a színpadra. Mars pedig a dalokat kiszolgálja rendesen, de az önálló szólóblokk azért nem az ő világa, hogy nagyon eufemisztikusan és diplomatikusan fogalmazzuk meg...

Ezzel együtt ez egy nagyon fontos kordokumentum és azon túl, hogy rögtön kiemeltem a kínosabb pillanatokat, semmi rosszat nem tudok mondani az anyagról. A setlist rendben van, az új dalok is nagyot ütnek, piro- és fény hegyek, vokalista cicababák, hangról már beszéltem, félcsarnoknyi színpad, kameramunka is fasza, szóval összességében azért nagyon önfeledt és jó szórakozást nyújt a show, a "Kickstart My Heart" végén pedig tényleg felrobban a csarnok, azt többször is megnéztem, nagyon süti. És bizony, a nagy mádörfákörözés közben azért elcsuklik ám Vince Neil hangja is, a "Home Sweet Home" legvégén, mert kemények ezek a fiúk, de a búcsú, az búcsú. Mégpedig az életműhöz méltó búcsú. Köszönjük!

Túrisas