Kiadó:
Galactic Receiver

Honlapok:
www.benjamincroftmusic.com
facebook.com/BenjaminCroftMusic

Nem fogok hantázni, pár nappal ezelőttig fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Benjamin Croft, vagy hogy létezik-e ilyen személy egyáltalán. Szerencsére a világhálónak köszönhetően az ilyen információ már csak néhány kattintásra van tőlünk, a keresőprogramok egy szempillantás alatt elvégzik helyettünk a fáradságos "bányászmunkát".

Szóval - mint kiderült - Croft brit multihangszeres/komponista, aki a Leeds College of Musicon tanult zeneszerzést, s végzett zongora és trombita szakon. Karrierjét műfaji megkötések nélküli kalandozás jellemzi a klasszikus, jazz, rock, country és pop világa között. Számtalan neves jazz muzsikussal dolgozott már együtt, pl. olyanokkal, mint Bellinda Carlisle, Randy Brecker és Frank Gambale. Az eddig megjelent két albuma is inkább a fúzió kategóriába sorolható.

A "We Are Here To Help" tehát Croft harmadik albuma, melynek gyökerei a pandémia okozta karanténig nyúlnak vissza, a produkciós munkát pedig már két évvel ezelőtt megkezdték. Hogy miért tartott ilyen sokáig elkészíteni és megjelentetni a lemezt? Nos, minden bizonnyal azért, mert Croft elképzelése kezdettől fogva az volt, hogy a jazz rock (és metál!) fúzió legnagyobb arcait kéri föl arra, hogy segítsenek neki megszólaltatni a zaklatott korszakban született új dalait. A koncepciónak megfelelően olyan döbbenetesen nagy nevek sorjáznak az albumon, mint Simon Phillips, Marco Minnemann, Billy Sheehan, Stu Hamm, Greg Howe, Mike Stern, Frank Gambale és Per Nilsson! Amikor megláttam a vendégmuzsikusok listáját, minden további kutakodás nélkül indítottam el a letöltést!

Croft ezzel a kiadvánnyal valami újat, tőle némileg szokatlant akart föltálalni annak a szinte számszerűsíthetetlen rajongótábornak, akik művészi tevékenységét figyelemmel kísérik. Ezen a blogon is jó, ha max. 20 kósza kattintást elérünk majd ezzel az ízelítővel - pedig a mi "közönségünk" igen edzett és közel nem a rock/metál zenei mainstreamet képviseli. Szóval a "We Are Here To Help" egy vérbeli progresszív rock album, amit leginkább a műfaj '70-es évekbeli klasszikusai ihlettek. Croftnak ugyanis nagy szerelme ez a zsáner, mióta 17 évesen meghallotta a Yes "Close To The Edge" albumát.

A lemezen ezúttal fele-fele arányban 4 instru és 4 énekes szerzemény szerepel, kettőt egy korábban előttem ismeretlen, angyalhanggú fiatal hölgy, bizonyos Lynsey Ward ad elő (Caught In The Flypaper, Wrestling With Plato), kettőt pedig a mostanában amolyan jolly jokernek számító Jeff Scott Soto énekelt föl (We Are Here To Help, She Flies Softly On). Szeretem Sotot, főleg egy adott zenei környezetben, de tudomásul kellene már venni, hogy nem illik mindenhova. Szerintem ebből a fúziós, jazzbe hajló környezetből is kilóg - és nem jó értelemben.

Véleményem szerint az intru tételek állnak jobban ennek a projektnek, főleg az albumot indító "The Age Of Magrathea", ahol Greg Howe varázsol az Allan Holdsworth előtt tisztelgő, mégis totálisan egyedi hangzásával. Phú, ebből sokkal többet is el tudtam volna viselni! Valahogy minden híres bérmuzsikus közül ő illik bele ebbe a képbe a legjobban. Ahogy mondani szokták: úgy passzol, mint kesztyű a kézre! Ez a dal is megmutatja, hogy néha neki is ki kellene kacsintania más, valamivel populárisabb műfajok felé.

Elsősorban a jazz rock fúzió felé nyitottabb, az átlagosnál nagyobb kísérletező kedvvel megáldott hallgatóknak ajánlom - nekik azonban nagyon!

Tartuffe