Kikko Loureiro főállásban a brazil Angra gitárosa, akik azon túl, hogy technikás metal muzsikájukban odaadóan ápolják a germán speed-power hősök hagyatékát is, nem feledkeznek meg a szülőföldjükre jellemző zenei világról sem. Nehéz is lenne. Én még olyat nem láttam, hogy egy Brazíliából származó rockzenész munkásságára ne nyomja rá a bélyegét az anyatejjel magába szívott kultúra. Az Angra számomra ezért is a legértékesebb metal csapatok egyike, no meg azért, mert olyan hihetetlen képzett muzsikusokat rejt, mint ez a Loureiro gyerek itten. Tény ugyan, második instrumentális szólólemezének vajmi kevés köze van az Angra világához, hiszen leginkább jazzbe oltott szambaként határozható meg az anyag stílusa, de én mégis minden angrabarátot bíztatok; ne hagyja ki ezt az élményt. Lehet, hogy ezúttal a duplázó pedál a ládában maradt, de azért egyértelmű, itt olyan muzsikus játszik, aki nem érzi műfajidegennek, ha ebben a zenei közegben is felsír kezében a szólógitár. Csodálatos, hol visszafogott, hol lendületes kompozíciók, lebilincselő, magabiztos előadás, pezsgő, vibráló ritmusok és a gitár mellett lenyűgöző dob, basszus és zongorajáték teszi teljessé ezt az örömzenét. Hibátlan.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 152. számában jelent meg.)