Lehet, hogy már a finn nemzetgazdaság is kezdte megérezni, hogy hasznos termelőmunka helyett a munkaképes fiatalok strato-kópia csapatokba tömörülve próbálnak könnyű megélhetéshez jutni, ezért rendeletileg korlátozták ezek működését?

Mindenesetre gyanús, hogy rövid idő alatt már a második csapat hajtott végre pálfordulást.

A Twilightning után a Twilight Guardians igyekszik elhitetni magáról, hogy tőrölmetszett hard rock csapat és soha nem volt közük a Strato és Sonata speed vonalához. Az igyekezethez némi arcátlanság is társult, hiszen a lemezt indító Glasschains a Rainbow által megírt Can’t Happen Here átdolgozása, pontosabban átnevezése.

Ennek ellenére profin játsszák a hard rockot is, egyedül a gityóst kell majd kihúzni az erősítőből, ha ellenőrzésre kerül sor, és ha nem akarják, hogy a csontváz kizuhanjon a szekrényből. Játékának az égvilágon semmi köze ehhez a stílushoz. Én alapvetően szeretem a virgás, arpeggiós bárdistákat, de itt olyan mértékben tájidegen amit összerohangál a fogólapon, hogy az már stiláris bűntett.

Lehet, hogy nem túl hiteles, a túlélés miatt kiválasztott zenei irány, de azért nem szeretném beléjük verni a csúfot, mert a hirtelen összerántott jó félórás szett összességében azért hallgatható, élvezhető és magas színvonalú.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 154. számában jelent meg.)