A borítógrafikán csata utáni harcmező, véres karddal és sisakkal, ráadásul a zenekar a netes fórumokon legtöbbször a "true" besorolást kapja. Azt gondolhatnánk tehát, hogy "helyben vagyunk", meglepetés kizárva. Nincs teljesen így. Az alig ötvenezres lélekszámú Feröer-Szigetek ugyan nem rock nagyhatalom, ám a hivatalosan protestáns vallásúnak minősített szigetcsoport lakói között  akadt négy muzsikus, akikben felböfögött az ezer éve rájuk kényszerített kereszténység, ősi kultúrájukat, isteneiket, rítusaikat elsöprő, vagy beolvasztó gyakorlatának égig érő igazságtalansága, ezért úgy döntöttek, hogy az archaikus kor felé fordulva, és a heavy metal zenei eszközeit segítségül hívva, a maguk módján megpróbálnak változtatni a tarthatatlanná vált helyzeten. Nem mondom, hogy a sokadik hallgatás után, megvilágosodva, előkerestem, és dühödten összetéptem a keresztlevelemet, de tény, hogy nagyon eltalált ez a helyenként anyanyelven előadott, a letűnt, de dicső pogány kort megéneklő konceptlemez. A papírformától eltérően azonban itt messze nem heroikus, lelkesítő, kétlábgépes speed-himnuszokat hallunk. Néprajzos nem lévén, csak valószínűsítem, hogy teljesen autentikus, ősi dalokból és dallamokból gyúrtak egy koherens zenei világot, amely tudatos szerkesztettségének és a történeti ívnek ("The Beginning" - "The End") köszönhetően ezúttal egy zenei (idő)utazás részesévé tehet bennünket.

A végeredmény ugyan kétség kívül heavy metal, hol súlyos, hol finomabb harmóniákat hozó gitárokkal és technikás szólókkal, de a szokatlan, különös dallamvezetésű éneknek és kórusoknak köszönhetően egyáltalán nem válik tucatprodukcióvá a Ragnarok. Heri Joensen éneklése szép, ráadásul szakít azzal a sztereotip megközelítéssel, hogy a pogány időket visszasírni csak hörögve, károgva, acsarkodva lehet.

A TYR új lemeze ugyan nem alapmű, de a mélyen folkban gyökerező metal szerelmeseinek kihagyhatatlan ajánlat.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 146. számában jelent meg.)