Jon Oliva's Pain: Global Warning (2008)


Ez a mi formánk! Egyszer ismerik el széles körben is olyan rock-arcok tehetségét, mint Oliva, Chris Caffery, vagy Al Pitrelli, akkor is rosszul jövünk ki belőle! A metal-ba oltott Csendes Éj-jel turnézó és Amerikát folyamatos karácsonyi eufóriában tartó TSO-projekt parttól-partig sportcsarnokokat tölt meg, aminek persze rockerként mi is örülünk, ráadásul tényleg tök ari, meg minden, de azért legbelül csak ott sajog a seb: a világ egyik legjobb heavy metal bandája, a Savatage, jelentős részben a TSO sikere miatt van parkolópályán, és most – Isten ne adja! -  kevés az esélye, hogy valaha még összeállnak.

Vigaszként marad nekünk a Circle II Circle, a JO'P, sőt Chris Caffery is ad ki lemezeket folyamatosan. Utóbbit leszámítva, akit lemezről-lemezre látványosan cserbenhagy a múzsája, mindenhol érezni a Sava-hagyaték gondos ápolását. Legutóbb, éppen a JO'P már annyira a bőrébe is bújt, hogy sok kritikus kvázi Savatage lemezként aposztrofálta a Maniacal Renderings-et. Nem is minden alap nélkül.

Ezúttal változott a képlet. Ez nem post-Sava lemez. Egyáltalán nem. Bár egy dologban van párhuzam. Oliva mester szomorúsága utoljára a Handful Of Rain lemezen hagyott ilyen mély nyomot. Akkor a testvére felfoghatatlanul értelmetlen halála miatt ez érthető is volt, most nem tudom, mi az oka, bár a cím és a borítógrafika sokat sejtető. Tehát, mint ahogy mondtam, ez nem Savatage. Viszont végtelenül zenei. Modern és konzervatív is egyszerre, a legváratlanabb hangulatok és zenei megoldások követik egymást, anélkül, hogy odavetettnek, salátának tűnne a végeredmény. Oliva zseni, ez az értékeit csak lassan, lépésről-lépésre megmutató lemez minden pillanatából süt. A Mountain King fájdalma  pedig néha robban (Adding The Cost), ilyenkor mindenki térjen ki az útjából, néha beletörődős, apatikus (Someone/Souls), néha pedig szívbe markoló, gyönyörű fájdalom (Firefly).

Kincs és ajándék ez a lemez. Biztos, hogy a legváltozatosabb, legsokszínűbb anyaga a Mesternek, de azt azért ugye mindenki tudja, hogy a legnagyobb ajándékkal még adósak nekünk...

Túrisas
Címkék: lemezkritika