Tomorrow's Eve: Mirror Of Creation 2 – Genesis II (2006)


Kiadó: Lion Music

Zenészek:

Martin LeMar - ének
Rainer Grund - gitár
Oliver Schwickert - billentyűk
Chris Doerr - bőgő
Tom Diener - dobok







honlapok:

www.tomorrows-eve.de
http://www.myspace.com/mirrorofcreation

Dalcímek:


01. Man Without A Name (0:46)
02. Amnesia (6:33)
03. Pain (3:25)
04. The Eve-Suite (9:00)
05. The Market Of Umbra (4:48)
06. Not from this world (4:14)
07. Eye for an eye (0:59)
08. Irreversible (4:56)
09. Distant Murmurs (5:31)
10. Rebirth (5:44)
11. Human Device (5:45)
12. The Trials Of Man (17:00)

A "Mirror Of Creation 2" a relative ismeretlen német progresszív csapatnak már harmadik lemeze, és - amint az a címből rögtön kiderül - a 2003-ban megjelent koncept-album egyenes folytatása. Az eredeti "történet" súlyos morális kérdéseket feszeget; alapvető mondanivalója, hogy az emberek klónozása erkölcsileg elfogadhatatlan és végeredményben katasztrófához vezetne. A téma iránti érdeklődést talán már az együttes névválasztása is bizonyítja; a Tomorrow's Eve elnevezés ugyanis egy 19. századi francia író, Auguste Villiers de l'Isle-Adam sci-fi regényére látszik utalni (L'Ève future, 1886), amelyben egy szerelem-beteg tudós megteremti kiábrándító jellemű menyasszonyának tökéletes android mását.

Az előző lemez megjelenése óta komoly tagcserék történtek, csak a zenei agynak számító Grund-Schwickert páros (a gitáros és billentyűs) maradt. Szerintem az előző énekessel, Peter Webel-lel sem volt semmi gáz, de az új frontember, a néha Geoff Tate-et (Queensryche), néha Tom Englund-ot (Evergrey) megidéző Martin LeMar vokális teljesítménye nagyban hozzájárult, hogy a "Mirror Of Creation 2" lényegesen izmosabb anyag lett az előzőnél. Magyarul: szálkásítás történt; a hangzás is sokkal bikább lett.

A Tomorrow’s Eve zenéjének progresszivitása csöppet sem öncélú; bár a kompozíciók összetett szerkezetűek, egyáltalán nincsenek telezsúfolva szólókkal. Ezek a srácok dalokban, sőt koncepcionálisan egységes albumokban gondolkoznak. Az eredmény pedig egy nagyon élvezhető, intelligens, atmoszférikus muzsika, amiben én az amerikai és európai progresszív műfaj-irányzatok szerencsés ötvözetét vélem fölfedezni. Mivel a dalok meglehetősen egységes (néha talán egy kicsit egysíkú) arculattal rendelkeznek, nem nagyon lehet vagy érdemes egyes nótákat kiemelni. Ez alól talán csak a lemezt záró, nagyon jól eltalált "opus", a "The Trials Of Man" kivétel, attól eltekintve, hogy a dal a 12. perc közepénél gyakorlatilag véget ér, majd több mint 4 perces síri csönd után egy andalító akusztikus résszel zárul. Az ilyet sose értettem…

Az együttes jelenleg a "Tales From Serpentia" címet viselő vadonatúj lemez utómunkálataival van elfoglalva. A "The Tower" című tavalyi kislemez alapján a hamarosan megjelenő új album egy még direktebb, még keményebb hangvételű anyagnak ígérkezik. Állunk elébe...

Tartuffe
Címkék: lemezkritika