OHM: Circus Of Sound (2008)

Kiadó: Tone Center

Honlapok:
www.ohmband.com
www.chrispoland.com
www.myspace.com/chrispolandsohm

Az OHM alapítója és gitárosa, Chris Poland legtöbbünk számára mint heavy metal gitáros vált ismertté, aki 1984 és 1987 között a Metallicából gyorsan-frissen kiebrudalt Dave Mustaine által alapított Megadeth-ben nyomta. Pedig gyakorlatilag Poland körülbelül úgy került a metál bizniszbe, mint a légy a levesbe; a Megadeth akkori dobosa, Gar Samuelson beszélte rá, hogy csatlakozzon. Poland és Samuelson ugyanis korábban már együtt zenéltek egy nagyon fiatal, de annál tehetségesebb The New Yorkers nevű jazz-fúziós bandában.

A Megadeth évek nemkívánatos hagyatéka az volt Poland (és Samuelson) számára, hogy évekig kezelték súlyos kábítószer (főleg heroin) függéssel. Az ide-oda csapódó Poland úgy tűnik a 2000-es évekre talált végképp magára. Néhány szóló próbálkozás és egy rövidebb kitérő után a progresszív zenei világba (Damn The Machine) 2002-ben alapította meg a The New Yorkers-ből már ismert Roberto Pagliari bőgőssel az OHM névre keresztelt virtigli jazz-fúziós bandát. Több dobos is megfordult náluk, leginkább Kofi Baker; a Circus Of Sound lemezen hárman is ütlegelik a bőröket, Baker mellett közreműködött Joel Taylor és Frank Briggs is.

Az OHM sajátos hangzását egyértelműen Poland vegytiszta gitár-sound-ja és Pagliari tömör hathúros fretless bőgő-munkája, valamint a kettejük között már 30 éve csiszolódó zenei összhang teremti meg. A "Circus Of Sound" az előző két OHM lemeznél kicsit emészthetőbbnek, dallamosabbnak, direktebbnek tűnik, pedig a Polandra oly jellemező tökéletesen kivitelezett, szélsebes futamok most - ha lehet - még nagyobb szerephez jutnak. Poland ezúttal a szokásosnál is több blues hatást csúsztat a dalokba; ez különösképpen a "The Shortest Straw" és a "You Don't Know" című számokban tettenérhető.

A "Circus Of Sound" szerintem az eddigi legjobb OHM album és a súlyosabb fúziós műfaj egyik legfigyelemreméltóbb terméke idén. Nyugodtan oda lehet tenni Greg Howe "Sound Proof"-ja mellé, pedig a fúzió Nagymestere pl. a "Reunion" című számban megint rendkívül magasra tolta a mércét.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika