Kiadó:
Columbia Records

Honlapok:
www.acdc.com
www.acdcrocks.com
www.myspace.com/acdc

Talán a Metallica új lemezét előzte meg akkora várakozás, mint a hivatalosan október 20-án megjelenő 15. AC/DC stúdióalbumot. A hamisítatlan és kompromisszummentes rock 'n' roll nagy öregjei legutóbb 2000-ben jelentkeztek új lemezzel (Stiff Upper Lip), ami akkor nem vert föl túl nagy hullámokat, sőt... Persze nagy megújulást, stílusváltást most nem lehetett tőlük várni, és nem elsősorban a tagok "élemedett" korára való tekintettel, hanem azért, mert egyrészt korábban nem estek át egy Metallicához hasonló alkotói válságon, másrészt mert ők - magasról leszarva a különböző zenei divatokat - közel negyven éve csinálják gyakorlatilag ugyanazt. A rockzenei univerzumban az AC/DC kb. olyan, mint a Planck-állandó a kvantummechanikában.

Nem szeretnék egyetlen fanatikus rajongót sem megbántani, de talán ez a fajta szilárd, rendíthetetlen kitartás egy erősen lehatárolt zenei stílus mellett nem tartogat elég muníciót egy közel négy évtizedes zenei karrier számára. Persze lehet, hogy ez csak egy olyan ember okoskodása, aki alapvetően inkább a progresszív metál és a fúziós jazz műfajokban találja meg saját életközegét. Mindenesetre nekem a dalok már nagyon egyformák és helyenként a fáradtság jeleit mutatják. Mindent egybevetve nagyjából az a benyomásom, hogy a "Black Ice" se nem jobb, se nem rosszabb, mint az 1990 és 2000 között megjelent bármelyik album... Olyan. Csak éppen a nagyot durranó, közönségénekeltetős rock himnuszok hiányoznak, pedig az egyre po(p)sványosabb zenei médiának elkelne már egy "Thunderstruck", "Moneytalks", vagy "Hard As A Rock".

Ha rosszmájú lennék, akkor azt mondanám, hogy erre a lemezre leginkább azért volt szükség, hogy egy újabb világkörüli koncertkörútra indulhassanak, ugyanakkor mindez ne keltse az egyszeri rock rajongóban azt a benyomást, hogy üzletszerű zenei kéjelgéssel vagy pénzszagú nosztalgia turnéval van dolga. De nem vagyok rosszmájú, így inkább azt mondom: tulajdonképpen tiszteletreméltó, hogy egy ilyen anyagot a Young testvérek bármikor kiráznak az ujjukból.

Ha az AC/DC új turnéjának lesz hazai állomása, természetesen ott a helyünk. Ki tudja? Lehet, hogy ez lesz az utolsó esélyünk arra, hogy a nagy klasszikusokat egy arénában ordítsuk végig a még mindig jól teljesítő Brian Johnson-nal. Ott, abban a közegben nem lesz ellenemre meghallgatni néhány új nótát sem, pl. a kislemezes "Rock 'n' Roll Train"-t, a "War Machine"-t  vagy a "Spoilin' For A  Fight"-ot.

Tartuffe